Bár már egy hónapja volt, hogy a drága kis unokahúgom elballagott a bölcsiből, és a Facebookon mutattam is képeket a jeles alkalomra készített Bogyó és Babóca tortáról, de most végre elárulok néhány kulisszatitkot is róla. ;)Szerencsére az időjárás segítségemre volt, mert éppen jött egy hidegfront, úgyhogy nem kellett 40°C-ban küzdenem és hontalanul is volt helyem, ahol kényelmesen, a legnagyobb nyugalomban alkothattam.
Emeletes torta lévén nem mindegy, hogy milyen ízeket tervezünk és azt milyen sorrendben építjük egymásra. Most igyekeztem nagyon bebiztosítani, hogy jól tartsa magát a torta összeállítva, ugyanis 1 órás autóutat kellett túlélnie a bölcsiig.
Így aztán alulra a jól bevált és kedvelt trüffel került, az emeletre pedig málnakrémes csokitorta. Én egyelőre nem vagyok a vajkrémek híve, bár ha megtanulok krémvirágokat gyártani, akkor lehet, hogy ez változni fog. :) Addig is a töltelékeket inkább mascarpone-tejszín kombinációval szeretem lazítani, de az sajnos nem tart olyan jól. Emiatt feltétlenül fontos, hogy a piskóta külső szélén egy masszívabb, jól tartó krémből nyomjunk gyűrűt. Pl. a csokiganache, akár kihabosítva is, kiválóan alkalmas erre. Mivel körbe is kell kenni a tortát és a csokis piskóta mellé a csoki ganache dukál, így nem volt nagy ügy megoldani ugyanebből a gyűrűt. Persze több csokit kell olvasztani több tejszínbe, de megéri, mert tényleg nem púposodik ki a málnakrém. Ezt akkor is érdemes így csinálni, ha csak krémmel kenjük körbe a tortát, de burkolás alá mindenképpen.
Aztán ha betöltöttük a tortákat, körbekentük, dermesztettük és leburkoltuk, akkor jöhet a simítás és az élek kialakítása... már aki az éles tortákat szereti. Én bizony ezt a tábort erősítem és sokáig keresgéltem, hogy mi a tuti módszer. Túl azon, hogy a "morzsakabátnak", azaz a körbekenésnek nagyon szépen kell sikerülnie, no és persze a burkolásnak is, az utólagos simításnak is nagy szerepe van. Lehet pl. fejre állítva megtenni, de nekem ez nem igazán jött be. Én két műanyag simítót használtam, azt a vastagabb, fogantyús fajtát. Ám jó ideje kilestem már, hogy vannak, akik két vékony lappal alakítják ki a csodálatos éleket. Nem igazán értettem, hogy az miért jobb, mint a másik, hiszen megfogni se lehet jól, de aztán szembe jött nem régiben egy-két elégedett felhasználói videó, és úgy döntöttem, hogy kipróbálom. Az egyik kedvenc angol tortásomtól rendeltem: Shereen'S Cake-től, pikk-pakk meg is érkezett és azt kell mondjam, hogy tényleg nagyon-nagyon szuper cucc! :)
Ha mindkét szintünk szépen le van burkolva, akkor bizony össze is kell építeni őket. Ezt többször csináltam úgy, hogy csak a legalsó szint alatt volt tortakarton, de most tényleg nagyon biztosra akartam menni, nehogy süllyedjen, megdőljön, ezért a felső torta alá is tettem kartont. Nagyon fontos, hogy pontosan akkorának kell lennie, mint a torta, vagy picit kisebbnek, de kilógni semmi esetre sem lóghat ki. Az alsó szintbe pedig 4 db méretre vágott fa rudacskát szúrtam, hogy azok tuti biztosan meg (el) is tartsák a felső szintet.
Végül ilyen lett az a bizonyos Bogyó és Babóca torta, oldalán a láb nélküli százlábúval, akit ráadásul még le is kukacoztam... ajajjjj. De ezt észre sem vették, csak egy tortás barátnőm. ;) A bölcsiben szerencsére nagy sikert aratott, és ahogy hallottam, el is fogyott. Ez pedig a legfontosabb. :)
A tortához való recepteket itt találjátok:
- Piskóta:
- Trüffelkrém:
- Málnakrém: