Egy kis nosztalgia a 2013. évi Cake International kiállításról

April 16, 2014, 5:20 am

≫ Next: Bazsalikomos citromos pite

$

0

0

Az elmúlt hétvégén került megrendezésre Londonban az idei Cake International kiállítás és verseny, ami remek alkalmat ad nekem egy kis nosztalgiázásra. Ugyanis, tavaly volt szerencsém ellátogatni erre a szuper rendezvényre, ahol gigantikus mennyiségű és látványú tortacsoda volt kiállítva és természetesen hihetetlen szuper dekorációs eszközöket, könyveket, hozzávalókat is lehetett vásárolni. Még a vásári standokon is gyönyörű szép dísztorták voltak kihelyezve. Ráadásul, mivel tavasszal van mindenféle ünnepem, így olyan szerencsében volt részem, hogy a kis családom jóvoltából ott gyűjthettem be az ajándékaimat, ami tovább fokozta az élményt! A beszerzésem fénypontja egy Debbie Brown által dedikált és természetesen általa íródott könyv volt. :) Mindezek mellett pedig lehetett tanfolyamokra is jelentkezni (előzetes regisztrációval), és voltak publikus bemutatók is.

Persze Londonban nem csak ez a rendezvény volt érdekes tortás szemszögből. Ellátogattunk néhány helyre, amiket előre igyekeztem felmérni. Volt, amit nem találtunk ugyan meg, de volt, ahova véletlenül csöppentünk. A legjobban várt  látogatás a Peggy Porschen cukrászdába vezetett, hiszen Peggy munkásságát már régebb óta követem a FB-on.  Megkóstoltuk a műsorokból jól ismert, angol és amerikai földön is hőn szeretett vörös bársony tortát, igaz kisebb cupcake formájában. Sajnos nem tudom, hogy milyen krém volt rajta, hogy pontosan miből készült, de tényleg nagyon finom volt az együttes ízhatás! Emellett természetesen mennyei csokis cupcakeket teszteltünk és bizony csalódottak sehol sem voltunk. :)

Igazából nem is szeretnék sokat fecsegni, inkább képeken keresztül mutatom meg az élményt. Azok úgyis önmagukért beszélnek. Következzen tehát egy szolid válogatás, mert ugyebár 300 képet mégsem tölthetek fel ide. ;)

Elsőre "csak" egy áruház, ami teljes mértékben lenyűgözött, hihetetlen választék volt csokikból és egyéb édességekből, no és persze tortát is lehet rendelni:

 

Aztán irány a Peggy Porschen, ezt nagyon vártam! Cuki kis üzlet, az utca túl oldalán pedig a Peggy Porschen akadémia. Természetesen egy könyvvel itt is bővült a készletem :)
Remélem, hogy egyszer egy tanfolyamra is eljutok.

 

 

Voltunk a Hummingbird-ben is a Portobello Road-on. Ugyanazt a két féle cupcake-t kóstoltuk, mint a Peggy Porschenben. Itt is nagyon finomak voltak, csak sajnos ez nem beülős üzlet volt, noha szívesen megpihentünk volna már. :-/

 

 

 

Most már azonban következzenek a kedvenceim a 2013. évi Cake International kiállításról:

 

Legalább 20 ilyen megpakolt asztal volt... a másodiknál megkérdezte a férjem, hogy az összes tortát le fogom fotózni egyesével? :-D Határozottan bólogattam. Szerintem elszámolt 10-ig, aztán csendben feladta. Szerencsés vagyok, hogy ilyen türelmes ember! :)

 

 

 

Volt 2 magyar induló is! :)

 

 

 

 

A kiállítást egyébként több időpontban és több helyszínen is megrendezik minden évben, úgyhogy aki London, Birmingham vagy Manchester felé veszi az irányt és olyan mániákus tortás, mint én,  semmiképpen se hagyja ki a lehetőséget, mert nagyon megéri az élmény! :)))

---

Bazsalikomos citromos pite

April 18, 2014, 5:31 am

≫ Next: Kisecseti kemencés kalandok

≪ Previous: Egy kis nosztalgia a 2013. évi Cake International kiállításról

$

0

0

 

A tavalyi nyár slágere volt kis családunkban a bazsalikomos citromos pite.

Egy nagyon finom változatát volt szerencsém megkóstolni egy akkoriban nyílt modern cukrászdában "beépített ügynökként". Ez volt az első alkalom, hogy arra vetemedtem, hogy bazsalikomos édességet fogyasszak, és milyen jól tettem! A pályafutásom nem volt túl hosszú ebben a bizonyos cukrászdában, "ügynöknek" meg csapnivaló vagyok, így a recepttel nem kerültem közelebbi kapcsolatba. Márpedig én akartam még enni ilyen finomat, sőt a családomnak is be akartam mutatni, így nem maradt más, minthogy kitaláljak egy saját verziót.

 

Adott volt egy jól bevált piterecept, amit addig almás pitékhez használtam.

Csak a krémet kellett összerakni, tesztelgetni. Igazából egy kis netes kutakodás után pikk-pakk meg is alkottam az első verziót, ami egyből sikert aratott. :)

 

Majd egy év után, tegnap sütöttem újra ezt a kellemesen citrusos, halványan bazsalikomos omlós finomságot, amit jó szívvel ajánlok Nektek akár a húsvéti asztalra. Még nem késő, gyorsan elkészíthető, csak szerezzétek be a hozzávalókat.

 

Következzen tehát a recept.

 

Pite tészta:
25 dkg liszt

15 dkg vaj

2 tojássárgája

8 dkg porcukor

1 csomag bourbon vaníliás cukor

ízesítésnek kevés őrölt szerecsendió

 

A vajat a liszttel elmorzsoljuk, majd beleütjük a 2 tojás sárgáját, hozzáadjuk a porcukrot, a vaníliás cukrot és a szerecsendiót. Összegyúrjuk, majd becsomagolva kicsit pihentetjük a hűtőben. Addig elkészítjük a krémet.
 

Majd lisztezett felületen kb. 5 mm vastagra nyújtjuk a tésztát, kitöltjük vele a piteformákat. Ebből a mennyiségből kijön egy nagy pite és a széléről levágott darabokból további 8-10 kis formát is kibélelhetünk. Villával megszúrkáljuk a tésztát, majd a 180-190°C-ra előmelegített sütőben készre sütjük. Figyelni kell, mert a kicsi formák hamarabb megsülnek, őket ki kell venni kb. 15-20 perc után, míg a nagynak kell legalább fél óra, persze a sütőnktől is függ.

Bazsalikomos citromkrém:

50 dkg mascarpone

2 citrom héja + 1 citrom leve

1 lime + 1/2 lime leve

2 csomag vaníliás cukor

kis csokor bazsalikom

 

A mascarponet habverővel felverjük, belereszeljük a lime és a citrom héját, majd belefacsarjuk a levüket, hozzáadjuk a vaníliás cukrot és alaposan elkeverjük. A bazsalikomot megmossuk és felaprítjuk, majd a krémhez adjuk.

 

Ha a piténk kihűlt, megtöltjük a krémmel, tetejét bazsalikom levelekkel díszíthetjük.

 

Nagyon finom, könnyen elkészíthető, különleges... egyszóval... azaz kettővel:  
Próbáljátok ki!!! :)

 

 

Boldog Nyuszit!

 

 

 

 

Kisecseti kemencés kalandok

April 30, 2014, 10:33 am

≫ Next: Fahéjas-almás pite

≪ Previous: Bazsalikomos citromos pite

$

0

0

Korábban már emlegettem Kisecsetet, ahol csudi finom zöldségek és gyümölcsök teremnek férjem szülei jóvoltából, de leginkább odaadó munkájuknak köszönhetően. Apósom tortája nem véletlenül volt egy zöldségekkel megpakolt kosár, hiszen télen is érkeznek a hagyma és krumpli szállítmányok, a különböző gyümölcsökből lefőzött mennyei lekvárok, de még a kertből szedett igazán zamatos paradicsomból és paprikából eltett üveges lecsók is.
Nyáron, mikor kint vagyunk, zseniális érzés reggel felbaktatni a domboldalra, ahol a veteményes megbújik és a saját két kis mancsunkkal leszedni a friss zöldségeket a reggelihez, a gigantikus méretű cukkiniket az ebédhez. Az élmény eddig is megvolt, no de amióta egy kemence is termett a kertben… hát azóta itt kérem szépen tombol a gasztrománia! Sütöttünk kenyereket, pizzát, és idén Húsvét alkalmából kalácsokat is. Persze a pék szerepe engem illetett, tehát a konyhában én kevertem-kavartam, dagasztottam, kelesztettem a tésztákat, hogy aztán rendkívül kényelmesen, a sütőmestereim intézzék a továbbiakat az idő közben jól befűtött kemencében.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyilván kíváncsiak vagytok a receptekre is, úgyhogy következzenek azok.

A kenyerekhez, ahhoz való kenyérliszt keverékeket használok, az egyetlen egyediesség benne, hogy dinsztelt hagymát csapok még a tésztájába, mivel olyanok vagyunk, mint a Hyppolitban Schneider Mátyás (Kabos Gyula), hogy „Hagymát hagymával!”. Mehetne bele szárított paradicsom is akár, illetve ki mit szeret. A lényeg, hogy bármikor bárhol sütünk, a kelesztéshez próbáljunk valahogy 40°C körüli hőmérsékletet biztosítani. Nyáron ezt simán megteszi őnagysága a tűző Nap, azonban borús, hidegebb időben fűtőtest közelébe, vagy éppen csak beizzított sütőbe tegyük a kelt, vagyis a kelendő tésztákat.

A pizza tészta receptjét itt találjátok különböző formációkban:

http://bombolone.blogspot.hu/2014/04/pizzacsillag-pizzacsiga-vagy-sima-pizza.html


A kalács:

50 dkg liszt
8 dkg porcukor
1 dkg só
2 tojássárgája
5 dkg margarin
2 dkg élesztő
2,5 dl tej
vaníliás cukor és citromhéj ízlés szerint

A langyos tejben feloldjuk az élesztőt kevés (1 tk.) porcukorral  együtt. Hozzáadunk annyi lisztet, hogy tejföl sűrűségű legyen, majd megszórjuk a tetejét kevés liszttel. 40°C-on kelesztjük 10-15 percig.
A maradék lisztben elmorzsoljuk a vajat, hozzákeverjük a sót és az egyéb ízesítő anyagokat. A közepére fészket nyomunk, beleszitáljuk a porcukrot, beletesszük a tojássárgáját és a kovászt. Összegyúrjuk, amíg a táltól elválik. Körbelisztezzük a tál oldalát, konyharuha alatt 40°C-on kelesztjük 40-45 percig.

Ha szépen megkelt a tészta, akkor kisebb, egyenlő darabokra osztjuk, melyeket kisodrunk és kalácsokat fonunk belőle. Lehet egyszerű hármas fonással 3 szálból, vagy gyakorlottabbak 4 szálból is fonhatják. Nem szabad túl szorosan fonni, hogy sütés közben legyen helye a fonatoknak még nőni. Lekenjük egész tojással, majd további 30 percet kelesztjük. Utána ismét lekenjük (bár semmi baj nem történik, ha ez a fázis kimarad) és 180-190°C-on kb. 20-25 perc alatt készre sütjük. 

Az 50 dkg-os mennyiségből 2 kalácsot készíthetünk, a képeken látható kalácsokat 75 dkg lisztből gyúrtam. Így jött ki a 3 termetes darab, amiből az egyiket kakaós-diós töltelékkel készítettem el. Ez esetben nem sodorjuk ki egyből a tésztát, hanem kinyújtjuk téglaalap alakúra, lekenjük olvasztott vajjal, megszórjuk kakaóporral, cukorral és tört dióval, majd feltekerjük. Így alakítjuk ki a 3 vagy 4 szálat és utána fonjuk össze a kalácsot. Ez is nagyon finom lesz ám! Természetesen az otthoni sütőben is kiválóan meg lehet sütni, álljon itt erre bizonyítékként egy tavaly Húsvétra készült kalácskoszorú.

 

 

Fahéjas-almás pite

May 8, 2014, 9:56 am

≫ Next: A CSOKIVULKÁN (Csupa nagybetűvel!)

≪ Previous: Kisecseti kemencés kalandok

$

0

0

A héten nyugi van, tortás szempontból legalábbis. Bár szép komótosan elkezdtem készülni egy közelgő esküvői desszertasztalhoz a díszekkel, figurákkal... tervezgetek, rajzolgatok és már nagyon várom, hogy egyben lássam az egészet. No, de hol van az még?
 

Addig még lesz 1-2 szintén izgalmasnak ígérkező szülinapi tortám is.

Azonban most, torta hiányában bemutatok Nektek egy olyan házi sütit, ami kis hazánkban igen népszerű, ám ezúttal az én verziómban tálalom, kicsit lesve az amerikai népektől. ;)
 
 

Pite tészta:
30 dkg liszt

17 dkg vaj
1 k.k. só
3-4 e.k. víz

 

A vajat a liszttel és a sóval elmorzsoljuk, majd kanalanként hozzáadjuk a vizet. Közben folyamatosan gyúrjuk, így látható, hogy mennyi víz elegendő hozzá. Ha már összeállt, akkor lisztes kézzel két, nem egészen egyforma részre osztjuk és mindegyiket cipóvá gömbölyítjük. Lisztezett felületen kb. 3 mm vastagságúra nyújtjuk a nagyobb darabot és kibéleljük vele a sütőformánkat. Belehelyezzük a tölteléket, amit az alábbi módon készítünk el.

 

Almás töltelék:
6-8 közepes méretű alma
1/2 citrom leve
1 e.k. kukoricakeményítő
2-3 e.k. fahéj
5-6 e.k. cukor (lehet vaníliás is)

 

A meghámozott és vékonyra felszeletelt almát meglocsoljuk a citromlével, megszórjuk a fahéjjal, a cukorral és a kukoricakeményítővel. Alaposan összeforgatjuk.

 

Miután a szeleteket elrendeztük a tésztával kibélelt formában, következik a lefedés, amit több féle módon is megoldhatunk: rácsosan vagy pl. teli fedéssel a közepén megnyitva.
Most az utóbbit írom le részletesen, de ne szabjatok gátat a kreatív gondolatoknak, fedjétek és díszítsétek kedvetek szerint!

Lisztezett felületen kinyújtjuk a másik tésztacipót és óvatosan, a nyújtófára görgetve átemeljük a piteformára és legörgetjük. A sütőforma szélénél, körben összenyomkodjuk az alsó és felső tésztát, kicsit hullámosra is igazgathatjuk. A közepénél késsel egy kis bemetszést ejtünk 4 irányba, egymáshoz képest 90°-os szögben, majd a közepe felől kihajtjuk az így kapott háromszögeket. Ezekhez tehetünk még egyéb díszítést meglévő kiszúróinkkal, ahogy akár a pite szélén is végig vezethetünk a tésztából még valamilyen motívumot. Végül kenjük le tejjel. A középső lyukat megszórhatjuk durvára tört dióval és kevéske kristálycukorral.

A maradék (levágott) tésztából még jó pár mini piteformát is kitölthetünk, ezt érdemes az alma szeletelés során képződött kisebb darabkákkal megoldani, persze a szeleteket is apríthatjuk. Ezeket a formákat is lefedjük, kedvünk szerint díszítjük, majd tejjel lekenjük.

Sütőlemezre helyezve a 220°C-ra előmelegített sütőben készre sütjük. A kis piték gyorsabban megsülnek, őket korábban ki kell venni. A nagy pitének kb. 45 perc a sütési ideje, illetve amíg aranysárgára sül.

 

A CSOKIVULKÁN (Csupa nagybetűvel!)

May 11, 2014, 3:19 am

≫ Next: Erdei gyümölcsös túrótorta nagyszótárakba rejtve

≪ Previous: Fahéjas-almás pite

$

0

0

Ez a hét már csak így telik, hogy ha már sehol egy torta, előkapom Nektek az eddig tartalékolt finomságaimat.

Fontos, hogy ne maradjuk túl sokáig édesség nélkül, úgyhogy most elérkezett az ideje annak, hogy az egyik legzseniálisabb "muffin" receptet megosszam Veletek, bár biztos vagyok benne, hogy senki előtt nem lesz ismeretlen a fajtája. Csoki imádóknak kötelező, a többieknek pedig erősen ajánlott! Mintha ezt már mondtam volna máskor is. ;)

 

Na szóval, ezt először egy barátnőm sütötte nekem, mikor látogatóba mentem hozzá és egyből ki is faggattam a receptet illetően. Egy akkoriban megjelent Stahl magazinban találta, ez a szám azóta már nálam arany keretbe van foglalva. :)

Mivel állaga lévén eddig nem pazaroltam sosem időt a fotózásra, nehogy megdermedjen a közepén az ínycsiklandó olvadt csoki, így kivételesen nem tudom Nektek a saját sütésem eredményét prezentálni... de ígérem, hogy igyekszem majd pótolni. ;)

Egyelőre, hogy egyértelmű legyen e remek és kihagyhatatlan, nem mellesleg rendkívül egyszerűen és gyorsan elkészíthető nyalánkság, egy a gugli csodálatos világából halászott képpel szeretném illusztrálni, hogy miről is van szó.





 

No, kinek nem futott össze a nyál a szájában?

...

Akkor irány a közért az alábbi alapanyagokért és 15 perc alatt el is készítheted. A rossz hír, hogy a teljes készülettel együtt 20 perc után nyoma sem lesz a sütinek, maximum a mosatlan edények árulkodhatnak.

 

Hozzávalók:

6 dkg vaj

25 dkg tejcsokoládé

2 tojás

5 dkg liszt

1 csipet só



A sütőt előmelegítjük 220°C-ra. Gőz fölött, kevergetve összeolvasztjuk a vajat és a csokoládét (közben a víz gyöngyözve forrjon, ne lobogjon), majd lehúzzuk a tűzről és hagyjuk kicsit hűlni. A tojásokat villával kissé felverjük, majd apránként, folytonos keverés mellett a vajas csokoládéhoz dolgozzuk. Beleszitáljuk a lisztet és a sót, összekeverjük. Pár percig állni hagyjuk, hogy hűlés közben kicsit sűrűsödjön. A masszát muffin kapszlikba kanalazzuk (lehet duplába, de nekem szimplában sem szokott gondom lenni vele), a formákat 3/4-ig töltjük. Így összesen 5-6 darab jön ki belőle. A muffin tepsit sütőlemezen betesszük a sütőbe és pontosan 8 percig sütjük. Akkor van készen, ha a teteje megszilárdult, de ha kissé megnyomjuk a közepe még érezhetően folyós. Kivesszük a sütőből, 1 percet állni hagyjuk, majd legörgetjük róla a papírt és tálaljuk.

 

Amennyiben tényleg folyós csokivulkánt szeretnétek kapni, tartsátok be a 8 perces sütést, akkor is ha nagyon lötyinek tűnik még! Plusz 2-3 perc alatt már megköt a belseje is. Persze akkor sem lesz még egy szivacsos piskóta, szóval a kérdés, hogy mi a célunk a sütivel.

 

1.) Ha meleg, folyós csokivulkán, akkor mindenképpen tartsuk be az időt. Tálaláskor pedig tegyünk mellé egy gombóc vanília fagyit és néhány szem erdei gyümölcsöt... nagyon-nagyon finom lesz, garantálom!

 

2.) Ha cupcaket készítünk belőle: ez esetben tovább kell sütni, hogy a tésztának legyen tartása, ez kb. 15-20 percet jelent összesen. Mivel a tészta nagy része olvadós, de visszaszilárdulós alapanyagot tartalmaz, ezért nem baj, ha még kicsit puhának tűnik, mert pár óra alatt bőven fog dermedni. Elkészíthetjük előző nap is. Így egy mennyei, sűrű, csokoládés muffint kapunk, amihez nagyon jól illik például egy erdei gyümölcsös mascarpone krém, most már a lemon curdot is bátran ajánlom hozzá, de amivel tavaly nyáron indultam egy cukrász castingon és óriási sikere volt, az a kardamomos fehércsokoládé ganache.

 

Sajnos a pontos mennyiségre nem emlékszem, de szerintem 2 dl tejszínből és 300 g fehércsokiból 1 éjszaka dermedés után jó állagú és elegendő krémet kapunk. Elkészítése ugyanúgy történik, mint a trüffelkrém esetében: a tejszínt felfőzzük, a tűzről levéve beleolvasztjuk a fehércsokit folyamatos körkörös kevergetés mellett. Beleszórunk kb. 8-10 szemnyi megpucolt és mozsárban porrá zúzott kardamommagot. Hagyjuk kicsit hűlni, aztán botmixerrel átdolgozzuk és betesszük a hűtőbe. Másnap habverővel felverjük, majd csillagcsöves nyomózsákból a dermedt csokivulkánokra nyomjuk. Így is nagyon finom és különleges lesz! Próbáljátok ki! :)

 

 

 

 

Erdei gyümölcsös túrótorta nagyszótárakba rejtve

May 21, 2014, 2:21 am

≫ Next: Minion torta

≪ Previous: A CSOKIVULKÁN (Csupa nagybetűvel!)

$

0

0

Engem ért immáron harmadszorra a megtisztelő feladat, hogy egy baráti társaság egy újabb 30. évét betöltött ünnepeltjének személyre szabott tortát készíthessek.

Ezúttal egy angol tanárnőnek kértek a barátai erdei gyümölcsös túrókrémmel töltött szótárakat.

Gyanítom, hogy ezek a régi nagyszótárak már retro minősítésűek, mert nehezen tudom elképzelni, hogy a gugli világában bárki is még ezeket az oldalakat lapozgatja bőszen keresve az adott kifejezést, de formatortának - éppen ezért és amúgy is-, remek alapanyag.

 

Törtem azért a kobakom, hogy hogyan lehetne feldobni a 2 kötetes szótártortát, mert olyan snassz lett volna csak úgy magában. Be is villant, hogy egy toll és egy post-it tökéletes kiegészítők, hiszen úgyis az volt a kérés, hogy a kiejtés hieroglifáival írjam fel a boldog születésnapot. Így meg olyan, mintha éppen csak kijegyzetelte volna valaki, hogy hogy is van a Boldog születésnapot angolul. És bizony, ami azt illeti, én bele is szerettem a kis cukortollamba. :) Kicsit nehezen váltam meg tőle, de persze végül azért odaadtam. :)

 

Így néztek ki festés előtt és után.

 

A fotókon látszik, hogy ez a torta különleges alátétet kapott. Ennek plátói oka, hogy nem sikerült időben beszereznem a szokásos arany alátétet. Viszont volt itthon a vastagabb ún. tortadobból egy viseltesebb darab, így aztán némi plusz cukormassza ráfordítással bevontam, belekaristoltam a faerezetet és a léc mintát. Hagytam egy napig száradni, majd másnap porfestékkel megszíneztem, hogy előbukkanjon rajta az igazi fahatás. Ez amúgy jellegzetesen airbrush festést igényelt volna, de úgy gondoltam, hogy ha másra úgysem kell, akkor egyszerűbb ezt porfestékkel megoldani.

 

 A szótártorta bevonása egy fokkal nehezebb volt, mint számítottam. Hisz egyszer körbe burkolni nem gond, ez lett ugyebár a fehér rész, amire az oldalaknál bekaristoltam a lapokat. No de alá- illetve ráhelyezni a borítót már cukrászt próbálóbb feladat! Ezt úgy oldottam meg, hogy kinyújtottam a könyvhöz passzoló méretre a szürkés-kékre színezett cukormasszát, ráhelyeztem a már fehérrel bevont tortát. Körbevágtam az alját úgy, hogy néhány mm-t kilógjon a borító, majd egy nagyon hajlékony műanyag lap segítségével ráborítottam a cukormassza többi részét a torta tetejére, miközben az oldalán azonnal rá is simítottam, hogy nehogy ott púpos maradjon az anyag. Ezután egy jó éles szikével körbevágtam oldalt és a tetején is, szintén néhány mm-rel szélesebben, mint a fehér rész. És mivel ez elsőre is csodálatosan élvezetes feladat volt... :-/ ... megismételtem a másik kötettel is. 

Gyanús volt, hogy lesz ennél még nehezebb is, és lőn! Ráfesteni a tetejére és az oldalára a feliratokat levegőben csüngő kézzel, szintén kihívásnak bizonyult. Persze a tetején egy kicsit le kellett támasztanom a kezemet, ahol annak rendje és módja szerint hozzá is tapadtam a cukormasszához. Ezt utána óvatosan megtörölgettem, aminek hatására a bevonat kezdet amolyan igazi textilborító formát ölteni, szóval még jól is sült el, mitöbb kifejezett tetszést aratott! :)

 

A legjobb rész mindig az, amikor minden készen van és már csak össze kell állítani a tortát. Az alsó kötetet néhány fapöcökkel megtámogattam, a felső kötetet pedig egy kivágott tortalapra helyeztem, így biztosítottam, hogy ne nyomja össze az alsó szintet és ne hajoljanak le a kilógó sarkai.

 

 

 

 

Végül, de nem utolsó sorban, következzen a recept.

 

Citromos-narancsos piskóta:

(32*22 cm-s szögletes formában sütöttem, ezt osztottam ketté a két kötetnek. A lenti mennyiségek fele egy 10-12 szeletes, 16 cm átmérőjű tortának felel meg, amihez a túrókrémből is nagyjából a fele mennyiséget kell csak bekeverni.)

 

12 tojás

24 dkg cukor

24 dkg liszt

2 citrom reszelt héja

 

A tojásokat alapos tisztítás után kettéválasztjuk. A fehérjét elkezdjük felverni, majd mikor eléri a puha hab állagot, hozzáadjuk a cukor felét és tovább verjük, míg kemény hab lesz belőle. Eközben a tojások sárgáját a maradék cukorral fehéredésig (világos sárga és habos állag) szintén felverjük, belereszeljük a 2 citrom héját.

Először kevés (1 lapátnyi) fehérjehabot adunk a sárga részhez, jól elkeverjük, majd óvatosan beleforgatjuk a többit is úgy, hogy a hab ne törjön össze. Beleszitáljuk a lisztet és szintén óvatos, nagy körkörös mozdulatokkal összevegyítjük a tésztát. Beleöntjük a formánkba (szilikon, sütőpapírral bélelt vagy kivajazott-lisztezett) és betesszük a 160-170°C-ra előmelegített sütőbe. Formától és magasságtól függ a sütési idő. Ha késznek ítéljük, akkor tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e.

Közben elkészítjük a túrókrémet, amit ezúttal mascarponéval kevertem ki.

 

Mascarponés túrókrém:

50 dkg mascarpone

50 dkg túró

2 dl tejszín

2 citrom

4 csomag vaníliás cukor

 

A mascarponét alaposan felverjük, kemény habbá, de vigyázzunk, hogy ne verjük túl. A tejszínt is habbá verjük, majd a túróval és a mascarpone habbal elkeverjük. Ízesítjük a citromok héjával, a vaníliás cukorral és az egyik citrom levével. Persze ízléstől függően lehet citromosabbra vagy édesebbre is készíteni, azonban figyelembe kell venni, hogy a növényi tejszínek, amiből jobb hab verhető, édesebbek is. Ugyanakkor itt a betöltés része volt, hogy a túrókrémet megpakoltam vegyes erdei gyümölcsökkel, amik ugyebár szintén fanyar ízt adnak hozzá, ilyen esetben elkelhet még egy kis cukor. Ha a gyümölcs mirelit, akkor 1 nappal előbb tegyük át a hűtőbe, hogy kiolvadjon és ne a tortában eresszen levet.

 

Amennyiben nem burkolt tortát készítünk, úgy a betöltés után vastagabban kenjük körbe a tortát a megmaradt túrókrémmel és a tetejét friss erdei gyümölcsökkel díszítjük.

 

Burkolás esetén, különösen nyári melegben a maradék krém helyett jobban ajánlott porcukorral kihabosított vajkrémmel körbekenni a tortákat, mert azt jobban bírja a cukorbevonat, mint a tejszínes vagy mascarponés krémeket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minion torta

May 23, 2014, 1:53 am

≫ Next: Egyszerű piskóta recept

≪ Previous: Erdei gyümölcsös túrótorta nagyszótárakba rejtve

$

0

0

Történt, hogy az én drága férjem Minion tortát kért a születésnapjára. Nem bízta a véletlenre, már hónapokkal korábban elkezdte  mondogatni. Sőt, ha jobban belegondolok, akkor már a tavalyi szülinapja másnapján.

Tekintettel arra, hogy aki becenevén Sörmók (legalábbis magunk között), ráadásul nem 6 éves, sokkal inkább hatszor annyi, annak mégis csak felnőttesebb torta jár. Így esett, hogy egy korsó sört egyensúlyoz a kis Minion a fején, mert így máris sokkal komolyabb lett a torta, nemde? ;) 

 

 

Tortásoknak mellékelek néhány fázisfotót, ami ötletet adhat hasonló torta elkészítéséhez, bár mindig érdemes a neten keresgélni, lehetőleg angol nyelven, mert rengeteg kép és ún. tutorial (oktatófilm) segíthet az otthoni alkotásban vagy a Glazurshop oldalain böngésszetek, ahova Via gigantikus mennyiségű segítséget gyűjtött már össze.

 

 

Az én tippjeim:

• Sörhabként pl. remekül megbújt a korábbi tortázásból maradt cukormasszám, még ha szürke is, hisz úgyis kapott egy fehér leplet. :) A korsó oldalára, az első burkolatra rátapasztottam néhány cukormassza csíkot és erre került a színes cukormassza, ezáltal  egyfajta barázdás külsőt adva a korsónak.
• A Hold mintázatán sokat törtem a fejem, hogy hogyan oldjam meg. Pamacsoljam feketével, vagy vegyem elő az airbrusht... aztán teljesen véletlenül, miközben az alap szürke árnyalatra színeztem a cukormasszát, néhány hajtás után (ahogy a leveles tésztát hajtogatjuk) észrevettem, hogy pont olyan módon foltos, ahogy nekem kell. A bal alsó sarokban ezt látjátok. Felette pedig azt, ahogy néhány nagyobb krátert megtámogattam egy-egy cukorgyűrűvel a színes burkolat alatt.

 

Ha már a családnak sütöttem, kiváló alkalom volt ez  arra, hogy egy új receptet kipróbáljak. Ugyanis egy vaníliás piskóta rendkívüli módon kellette magát a GoodFood magazin májusi számában. Amolyan zamatos, jó masszív angol fajtának tűnt. Előre szólok, hogy nagyon durva a hozzávalók mennyisége, pedig a recept szerint ez csupán egy 23 cm átmérőjű kerek tortához való. Igaz, hogy a 15 cm-es formához is ugyanennyit ajánlanak.

 

Vaníliás piskóta:

50 dkg vaj

50 dkg aranyszínű barna cukor (én nádcukrot használtam)

2 vaníliarúd kikapart belseje

10 tojás

20 dkg zsíros görög joghurt

67 dkg liszt

1 zacskó sütőpor

6 ek. félzsíros tej

1/2 tk. só

 

Verjük fel a puha vajat a cukorral, a vaníliával és a sóval, majd adjuk hozzá a tojásokat és 1 ek. lisztet is, ha ragadósnak tűnik. Keverjük hozzá a joghurtot, majd a sütőporral elkevert lisztet, végül öntsük bele a tejet. Keverjük össze a tésztát, és töltsük a (szilikon, sütőpapírral bélelt vagy kivajazott-lisztezett) tortaformába. Tegyük be a 160°C-ra előmelegített sütőbe kb. 1,5 órára. Persze közben nézegessük és tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e. Légkeverés esetén csak 140°C-on süssük a tortát.

Tapasztalataim: alapvetően egy nagyon finom, sűrű, de emiatt nehéz piskóta, amit remekül lehet faragni és egy emeletes torta legaljára kiválóan alkalmas, mert tuti el fogja bírni a többi emeletet. Ugyanakkor pont emiatt a sűrű, nehéz állaga miatt és persze a rengeteg vaj, cukor és egyéb hozzávaló miatt teljesen felesleges kalóriabomba, ráadásul elég drága is. Azaz, megint oda lyukadtam ki, hogy a jól bevált, egyszerű, 3 hozzávalóból + ízesítő anyagokból álló piskótám a nyerő.

 

Térjünk át a töltelékre, talán nem meglepő módon a szokásos trüffelkrémet használtam (5 dl tejszínből és 40 dkg csokiból). Ám, kicsit azért csavartam rajta megint, ugyanis legutóbbi bécsi látogatásunk során szert tettem egy kincsre, mégpedig egy mennyei makadámdió krémre (mindig effajta kincseket vadászok külhonban). Ez olyasmi, mint a nutella, csak világos... és ez is nagyon-nagyon finom! Vettem egy kis zacskó makadámdiót is, amit uzsis zacskóba töltve konyharuhában kiklopfoltam, ez a legegyszerűbb és leggyorsabb módja a durvára aprításnak. Ja, és persze a sok édes ellenében ezúttal sem hagytam ki a kedvenc kisecseti házi lekváromat, a málna-ribizlit. Ennek a kissé fanyar íze a trüffelkrémmel zseniális!

Szóval így nézett ki a betöltés, miután kifaragtam a félgömböt és a többi figurát: az alsó piskótalapot vékonyan megkentem a lekvárral, majd elegyengettem rajta a trüffelkrémet, a következő lapra rákentem az egész üveg makadámkrémet, megszórtam a tört makadámdióval, majd az újabb piskótalapra megismételtem a legalsó lekvár-trüffel kombót. Szokásos módon a trüffel habbá verése előtt kimenekítettem némi ganachet, hogy azzal kenjem körbe a tortát.

A ganache = felfőzött tejszínbe olvasztott csokoládé, ami kihűlve egy kenhető, de jól dermedő sűrű csokikrémet ad. Ha ezt habbá verjük, az lesz az általam használt trüffelkrém. De kihabosítás nélkül simán alkalmas a torta körbekenésére, nem kell külön cukros vajkrémet kikeverni, ráadásul finomabb is. Nekem még világos bevonat alatt sem okozott gondot nyáron sem, igaz, hogy én a dupla burkolás híve vagyok, ahogy arról már írtam régebben.

 

 

 

Záró képként pedig ismét megmutatom, hogy a lefaragott piskótadarabokból és a maradék krémekből minő finomságot lehet összeállítani. A titka, hogy az aljába helyezett piskótacafatokat jól nyomkodjuk össze és úgy rakjuk rá a krém, dió, miegymás rétegeket. Persze ha sok piskóta maradt, akkor mehet a közepébe is még. Íme, a Cake Jar:
 

 

 

 

 

 

 

 

  

Egyszerű piskóta recept

June 6, 2014, 5:07 am

≫ Next: Az első idei esküvőm... 1.rész

≪ Previous: Minion torta

$

0

0

Ez a legegyszerűbb és egyben az egyik legnagyszerűbb piskóta. A cukrász suliban tanultam, azóta előszeretettel használom. Bár az egyszerűsége miatt többször nekifutottam, hogy újabb, tartalmasabb (több hozzávalóból álló) piskótát is teszteljek, a végső konklúzió, noha mindegyik nagyon finomnak bizonyult,  végül mindig ugyanaz volt: minek süssek sokkal nehezebb (és a több hozzávaló miatt drágább) piskótát, ha ez is tökéletesen finom. Ráadásul a családom is kifejezetten szereti ezt a könnyű, habos tésztát. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem fogok újabb recepteket, ízeket kipróbálni, mert azért kell időnként valami új, valami különleges, sőt formatortához masszívabb.

Íme a recept:

 

         Világos piskóta hozzávalói

          6 tojás

          12 dkg cukor

          12 dkg liszt

          ízesítő anyagok

1. A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját a cukor 2/3-val fehéredésig verjük (igazából jó habosra kikeverjük, mert fehér úgysem lesz soha! :))
2. A fehérjéből a maradék 1/3 cukorral kemény habot verünk.
3. A sárga részhez hozzáadjuk az ízesítő anyagokat (pl. vanília kivonatot, vagy reszelt citrom-, narancshéjat, vagy Karácsony idején fahéjat és kevés gyömbért is akár)
4. Először elkeverünk benne egy kevés fehérjehabot, majd óvatosan beleforgatjuk a többit, végül pedig az átszitált lisztet. Fontos, hogy nagy, körkörös mozdulatokkal elegyítsük a habot és a lisztet, mert csak úgy lesz szép magas piskótánk, ha nem törjük össze a habot.

Ez a mennyiség  egy 16 cm átmérőjű kerek formába való, amiből kb. 10-12 szeletes tortát állíthatunk össze. 160-170°C-ra előmelegített sütőben kb. 40-45 perc alatt sül készre, de azért tűpróbával ellenőrizzük.

 

Ugyanez a piskóta csokis, azaz kakaós kivitelbenúgy néz ki, hogy a lisztből csak 10 dkg-ot veszünk, amit elkeverünk 2 dkg jó minőségű cukrozatlan kakaóporral. Mondjuk én simán meg is duplázom a kakaó mennyiségét, a piskóta úgy is tökéletes lesz.

A lényeg, hogy ahány tojásból készítünk piskótát, kétszer annyi cukor és liszt kell hozzá. Utóbbit persze a kakaós változat esetén módosítjuk.

Kis segítség a méretekhez:

Kerek tortaforma	Adag	Tojás mennyisége
16 cm	10-12 szelet	6 db
18 cm	12-14 szelet	7 db
20 cm	16-18 szelet	8 db
22 cm	20 szelet	10 db
25-28 cm	24-26 szelet	12-14 db

 

---

Az első idei esküvőm... 1.rész

June 6, 2014, 6:28 am

≫ Next: Az első idei esküvőm... 2. rész

≪ Previous: Egyszerű piskóta recept

$

0

0

 

No, nem az enyém, bár azt is szívesen ismételném, természetesen változatlan szereposztással.  :)
Hanem az első idei esküvő, ahova az ifjú pár kívánságára én készíthettem el a tortát... pontosabban tortákat és cupcakeket, hiszen egy  szép, vintage stílusú desszertasztalt képzeltünk, ahol a főtorta a menyasszony ruháját idézte, a figurák egy antikolt, fehér vintage dobozkán ültek és mindezt kiegészítették a gyönyörű csipkepapírba bújtatott mini sütik.

Mindezt rengeteg egyeztetés, ötletelés és részemről (is) nagy-nagy izgalom előzte meg, mert ez egy egyszeri, pótolhatatlan alkalom, aminek akkor és ott kell tökéletesen sikerülnie tortástul, mindenestül.

A nagy sütögetés már a nagy nap előtti héten kezdetét vette, ugyanis a vendégek névre szóló csomagolásban az alábbi, szintén vintage stílusú kekszeket kaptak ajándékba, amik egyúttal ültető kekszként jelezték, hogy ki hol foglalhat helyet.

 

 

 

Fűszeres keksz receptjét itt találjátok: 

http://bombolone.blogspot.hu/2014/01/aprosutemenyek-dobozbol.html#more 

 

Szintén előre dolgoztam a figurákkal. A nászpár ezúttal nem ünnepi, hanem laza hétköznapi ruhába öltözött és közéjük kuporodott a házi kedvenc is,  egy koromfekete labrador. Fázisfotókkal nem szolgálhatok, mert éppen elég volt arra koncentrálni, hogy helyes figurák szülessenek az ujjaim közt, nemhogy még fotózzam is közben az egyes lépéseket. :-/
A cukormassza a szokásos Carlos Lischetti féle volt, kevéske unideccel keverve, hogy ne száradjon már formázás közben, mert egy repedezett térd nem túl szexi külsőt kölcsönzött volna a menyasszonynak.

 

Következzenek a torták.

 

A vintage dobozka egy vaníliás piskótába töltött citromos túrókrémet és friss eperszeleteket rejtett magában.

A vaníliás piskóta receptjét itt találjátok:

http://bombolone.blogspot.hu/2014/06/egyszeru-piskota-recept.html

 

A túrókrémet ezúttal 50 dkg túróból, 4-5 dl tejszínből (hab formájában), 3 zacskó vaníliás cukorból és 2 citrom héjából és levéből kevertem ki... ha jól emlékszem. ;) Kóstolgatni mindig kell, amúgy is "ízlések és pofonok", szóval az ízesítő anyagokat úgyis mindenki a saját kénye-kedve szerint porciózza.

 

A tortát a biztonság kedvéért most cukorral és vanília kivonattal ízesített, kihabosított vajkrémmel kentem körbe, a lehető legvékonyabban. 

A nagy kedvenc a főtorta volt. Igyekeztem a díszítésével a menyasszonyi ruhát idézni és a visszajelzések alapján ez jól is sikerült. :)

Az alsó szint a jól bevált Trüffeltorta volt minden extra nélkül. Na jó, azért némi csokidarabkával igyekeztem kicsit feldobni... recept szintén a fenti linken.
A trüffelkrém: 5 dl tejszín felfőzve, 40 dkg jó minőségű, finom csokoládé beleolvasztva, amit aztán átturmixolunk, egy éjszakán át a hűtőben pihentetjük, majd kihabosítjuk. Kivéve egy részét, amit ganache-ként felhasználunk a torta körbekenésére.
 

És ami még nem volt, itt a blogon legalábbis...

Eszterházy torta, ami a felső szintet alkotta.

Tészta hozzávalói
10 db tojásfehérje
22 dkg kristálycukor
20 dkg darált mandula és/ vagy dió
8 dkg liszt
(8 dkg olvasztott vaj, de ez elhagyható)

Az eredeti recept szerint mandulát kell használni, azonban a cukrászdák jelentős része dióval készíti, mert az olcsóbb. Íz szempontjából szerintem mindegyikkel finom, de akár keverhetjük is, ahogy én tettem.

A vásárlás során 15 dkg-os kiszerelésű darált mandulához jutottam, így a maradék 5 dkg-ot dióval pótoltam, pláne, hogy rengeteg diónk van mindig, mert a családban több helyen is terem. Sőt, elárulom előre, hogy a krémbe is tettem, noha az eredeti recept szerint az csupán tejszínhabbal lazított pudingkrém. Na, de erről majd később.

Szóval, a tojásfehérjéből habot verünk, de mielőtt még kemény lesz, hozzáadjuk a cukrot és folytatjuk a keverést, míg kemény hab lesz belőle. Ebbe forgatjuk bele óvatos, körkörös mozdulatokkal a darált mandulával/ dióval elkevert lisztet. Szilikonos sütőpapírokon szénceruzával berajzolunk 6 db egyenlő kört (kívülről rajzoljuk körbe a szükséges formát, lehet 17-21 cm átmérőjű) és bizony így, laponként sütjük meg előmelegített sütőben, 180-190°C-on kb. 15 perc alatt. Utána azonnal alá kell vágni, mert különben nem nagyon tudjuk egyben leszedni a sütőpapírról. Hagyjuk kihűlni, majd betölthetjük, vagy laponként csomagolva betehetjük a hűtőbe másnapig.

Bevallom, hogy a krémet a magam módján kotyvasztottam. Ugyanis ha már puding kell, viszont maradt rengeteg tojássárgája, akkor nehogy már porból készítsek pudingot. Így jutott eszembe az angolkrém, ami egy kiváló alap lehet. Találtam is egy remek receptet az ApróSéf oldalán, persze kicsit módosítottam.

Angolkrém:
3 dl tejszín
60 g tojássárga
30 g kristálycukor
1 vaníliarúd kikapart belseje

2-3 db lapzselatin
4-5 dl tejszín
2-3 ek. darált dió

Főzzük fel a tejszínt. Hőkiegyenlítéssel adjuk hozzá a forró tejszínhez a cukorral és vaníliával habosra kevert tojássárgát, majd vízgőzön melegítsük 82/84°C-ig (amíg besűrűsödik... alig 40-45 perc alatt ;). Kevergessük gyakran, illetve ellenőrizzük, hogy ne bugyogjon alatta a víz, csak gyöngyözzön. Ez idáig az eredeti angolkrém.

Ha megvan ez az alap, a hideg vízben 5 percig hidratált, kinyomkodott lapzselatinokat beletesszük, elkeverjük benne, majd a keveréket 30°C-ra visszahűtve, átszűrjük. Üvegedényben, lezárva tárolhatjuk akár másnapig, amikor is tejszínhabbal fellazítjuk.
Itt csavartam még egyet az Eszterházyn, ugyanis ebbe a finom, vaníliás, fellazított pudingkrémbe beleszórtam még 2-3 ek. darált diót és így egy diótortába is illő mennyei krémet kaptam.

Kicsit aggódtam, hogy a tésztával együtt vajon milyen lesz a komplex ízhatása, mert ezt nem állt módomban megkóstolni. Szerencsére a madarak azt csicseregték, hogy nagyon-nagyon finom Eszterházy tortára sikeredett. Így már bátran ajánlom Nektek is!

  

 A 2. részben jönnek majd a cupcakek, egy csodálatos lemon curd recepttel és a levendulás trüffelkrémmel.
 

 

 

Az első idei esküvőm... 2. rész

June 10, 2014, 7:54 am

≫ Next: Narancsos csokoládétorta

≪ Previous: Az első idei esküvőm... 1.rész

$

0

0

 

Az esküvői desszertasztal kiegészítő, de azért méltán fontos darabjai voltak a cupcakek. A változatosság kedvéért kétféle ízben készültek, persze a csoki körül maradva, mert bárhonnan nézem, mindig az a legnépszerűbb. 
 

 

 

Az egyik verzió a citromos-marcipános tésztába rejtett lemon curd és trüffelkrém, míg a másik egy masszív csokis tészta és levendulás trüffelkrém kombinációja volt.


Citromos-Marcipános piskóta: 

30 dkg marcipán

20 dkg vaj

20 dkg cukor

2 tk. mandulaaroma

4 tojás

2 citrom héja, 1 ½ citrom leve és 1 lime héja+leve

30 dkg liszt

1 csomag sütőpor

1,5 dl tej

1 dl olaj

csipet só

A marcipánt rövid időre mélyhűtőbe tesszük, hogy könnyebb legyen lereszelni. A vajat a cukorral habosra keverjük, egyenként hozzáadjuk a tojások sárgáját. A tojásfehérjéket közben kemény habbá verjük. A sárga masszába nagy lyukú reszelőn belereszeljük a marcipánt és a kisebb lyukú részén a citromok héját, aztán jöhet a levük, a tej és az olaj. Óvatos, körkörös mozdulatokkal belekeverjük a tojáshabot úgy, hogy ne törjük össze. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a sóval, majd 2-3 adagban lassan, óvatos mozdulatokkal a marcipános masszába vegyítjük. Muffin kapszlikba töltjük és 170-175°C-on készre sütjük.  

 

Lemon Curd (Angol citromkrém:
4 db tojás
2 db citrom
8,25 dkg porcukor
4 e.k. vaj

3 tojás sárgáját és 1 egész tojást alaposan elkeverünk egy tálban. Hozzáadjuk a porcukrot, a citromok lereszelt héját és kifacsart levét. Alaposan összekeverjük (én konkrétan kihabosítottam). Lehetőleg dupla aljú lábosban, közepes hőfokon, folyamatos keverés mellett besűrítjük. Ez kb. 8-10 perc alatt történik meg. Végül, a tűzről levéve egyenként hozzáadjuk a 4 e.k. vajat és elkeverjük. Utána üvegbe töltjük, hagyjuk kihűlni. Hűtőben tárolva 1 hétig eláll. Felhasználhatjuk önmagában, vagy tejszínhabbal, mascarponéval kikeverve lazább krémként is.

Trüffelkrém (csak, mert ismétlés a tudás anyja):
5 dl tejszín (érdemes növényi tejszínt használni, jobb hab verhető belőle)
40 dkg csokoládé (ajánlom az Aldi piros csokiját, ami pont ekkora kiszerelésben kapható) 

 A tejszínt felfőzzük, a csokoládét beleolvasztjuk, botmixerrel átkeverjük, majd legalább egy éjszakán át hűtőben pihentetjük. Másnap vagy ebben a formában, azaz ganache-ként, vagy kihabosítva csokikrémként használjuk.

A másik muffin tésztája a Francia expressz süti alapján készült, csupán a diót elhagytam belőle és plusz csokival, liszttel és kakaóval pótoltam. Így egy nagyon ízletes, töményebb (cupcake alapnak kiváló) tészta született, amely nem nyomta el a levendulás trüffelkrém virágos ízvilágát.

Francia expressz csokis tészta:
150 g étcsokoládé
125 g vaj
125 g cukor
½ dl tej
100 g liszt
2 púpozott e.k. cukrozatlan kakaópor
 3 tojás
1 tk. sütőpor

Egy tálban összetörjük a csokit, hozzáadunk 1 evőkanál vizet és megolvasztjuk vízgőz felett (vagy a mikroban kb. 1/2 - 1 perc alatt). Ha megolvadt, hozzáadjuk a darabokra vágott vajat és visszatesszük további 1/2 - 1 percre. Jól összekeverjük és félretesszük. Egy nagyobb fémtálba beletörtjük a 3 tojást, hozzáadjuk a cukrot és fehéredésig keverjük. Majd hozzáadjuk a tejet, az olvasztott csokit, valamint a kakaóporral és sütőporral elkevert lisztet. Alaposan összekeverjük, hogy egy sűrű, folyós, egynemű csokis tésztát kapjunk, amit aztán a muffinsütő mélyedéseibe helyezett kapszlikba adagolunk és 165-170°C-on készre sütünk.


Levendulás trüffelkrém:

Annyiban tér el a készítése a sima trüffeltől, hogy a tejszínbe a felfőzés közben egy jó csokor levendula apró lila szemecskéit is belefőzzük. Nem éppen a legszórakoztatóbb része ez a hamupipőke meló, már ameddig leszemezgetjük a szárról, de érdemes időt  szánni rá, még inkább kiadni bérmunkába. ;) Hogy biztosabb legyen az ízhatás, botturmix segítségével jobban belepréseljük a tejszínbe a levendulát, enyhén el is kezd lilulni. Ha felforrt, akkor gyorsan átszűrjük, majd a szokásos módon beleolvasztjuk a csokoládét. Hűtjük, átturmixoljuk, majd pihentetjük egy éjszakán át. Fenséges virágos csokikrémet kapunk, ami izgalmas, új színt visz a csokoládés sütemények megszokott sorába. Kevésbé bátor vállalkozók is (mint amilyen régebben magam is voltam) próbálják ki, mert nem túl erőteljes, már ha nem egy egész bokrot főzünk bele, ugyanakkor nagyon különleges! :)


 

 

Narancsos csokoládétorta

June 25, 2014, 8:49 am

≫ Next: Lilahagymás pogácsa tarjakrémmel

≪ Previous: Az első idei esküvőm... 2. rész

$

0

0

Hűha... ezt a bejegyzést már több mint egy hete próbálom megírni. Ma már a FB is megdorgált, hogy jó lenne, ha csinálnék valamit végre. Nyár van, események vannak... kicsit most lassabban teremnek új írások. :-/

 

Viszont ha már, akkor most valami nagyon jó következik. Legalábbis a tesztelőknek és nekem is nagyon ízlett.

 

Narancsos csokoládétortát kb. ezerféleképpen lehet készíteni. Korábban csináltam már ilyesmit, hisz a csokoládé a naranccsal előkelő és nagyszerű párost alkot. Egyszerűbb verzióban készítünk egy kakaós/ csokis piskótát reszelt narancshéjjal ízesítve, majd betöltjük trüffelkrémmel és minden szintet megszórunk kandírozott narancsdarabkákkal. Ezt lehet fokozni a Szamos narancsos marcipánkrémjével, amit a trüffel alá kenhetünk egy vagy több szintre is akár.

Azonban nekem mindig kell valami új próba, hiszen rengeteg az inspiráció és az ötlet! Azt találtam ki, hogy ezúttal a piskótába is viszek egy kis csavart, úgyis régóta érdekelt már a márványos torta. Bekevertem tehát egy adag naranccsal ízesített  vaníliás piskótát és egy adag kakaós piskótát, majd egy sütőformában kissé összekevertem őket... no, de ne szaladjunk ennyire előre. Lesz itt még szó a nagyon jól bevált lemon curd után a testvéréről, orange curd-ről is. Azért nem magyarul írom, mert így egyből benne van, hogy ő ama bizonyos híres-nevezetes angol citrom- illetve narancskrém. Mellettük természetesen szerepet kapott a kedvenc trüffelkrémem és a fent említett Szamos termék is.

 

Narancsos-csokis márványpiskóta:

 

Bekeverünk egy adag kakaós és egy adag vaníliás piskótát, de ez utóbbit 2 alaposan megmosott narancs reszelt héjával és 1/2-1 narancs levével ízesítjük (a narancs méretétől függően). Fontos, hogy ezeket az ízesítő anyagokat még a cukorral kikevert tojássárgájához adjuk, alaposan elkeverjük, majd utána következhet a fehérjehab, amit már csak óvatos mozdulatokkal vegyítünk bele, hogy ne törjön össze.

 

Az alap piskóta recepteket itt találjátok:

http://bombolone.blogspot.hu/2014/06/egyszeru-piskota-recept.html

 

Ha készen vagyunk, akkor fogjuk a kibélelt/ kivajazott-lisztezett sütőformánkat, beleöntjük a csokis piskótát, rá a narancsosat, majd egy evőeszköz nyelével alulról felfelé nyaláboljuk a csokis tésztát. Ezt addig ismételjük, amíg az egész felület szép márványossá válik. Ezek után a megszokott módon megsütjük a tésztát.

 

 

 

Előző nap elkészítjük a trüffelkrémet is.

Hozzávalók (aki még nem tudja betéve ;)

5 dl tejszín + 40 dkg csokoládé

Leújabb sikeres házasítás: Lidl növényi habtejszín (rózsaszín-fehér doboz) & Aldi 40 dkg-os csoki (piros nagy tábla). Nagyon finom és nagyon sűrű, jó állagú!

A tejszínt felfőzzük, a csokoládét beleolvasztjuk, botmixerrel átkeverjük (ezáltal levegőt juttatunk bele), majd legalább egy éjszakán át hűtőben pihentetjük. Másnap vagy ebben a formában, azaz ganache-ként, vagy kihabosítva csokikrémként használjuk.

 

Orange curd, azaz angol narancskrém:

 

Múltkor megosztottam egy nagyon könnyen elkészíthető és remek állagú angol citromkrém receptet. Ezen felbátorodva, hogy milyen remekül sikerült, nem is keresgéltem a narancsos verzióra receptet, noha közel sem egyformán viselkednek minden esetben, de a tapasztalat azt mutatja, hogy működött az elképzelésem. Az arányok persze azért változnak.

 

4 db tojás
4 db narancs
8,25 dkg porcukor
4 e.k. vaj

+ 2 dl habtejszín

3 tojás sárgáját és 1 egész tojást alaposan elkeverünk egy tálban. Hozzáadjuk a porcukrot és alaposan összekeverjük (én konkrétan kihabosítottam). Ekkor hozzáadjuk a narancsok reszelt héját és 1,5 dl frissen facsart narancslevet, jól elkeverjük.  Lehetőleg dupla aljú lábosban, közepes hőfokon, folyamatos keverés mellett besűrítjük. Ez kb. 8-10 perc alatt történik meg. Végül, a tűzről levéve egyenként hozzáadjuk a 4 e.k. vajat és elkeverjük. Hígabb lesz, mint a citrom, de hűtőben pihentetve másnapra dermed annyit, hogy a tejszínhabbal (vagy mascarponéval) kikeverve jó állagú krémet kapjunk. Üvegbe töltve, hűtőben 1 hétig eláll.

 

A torta betöltése:

 

A piskótát lehetőség szerint 4 egyenlő vastag lapra vágjuk. Az alsó lapot megkenjünk a Szamos narancsos marcipánkrémjével (elhagyható), erre kenjük a trüffelkrémet. A következő lapra jön a narancskrém, megszórhatjuk kandírozott narancsdarabkákkal, majd a harmadik lapra ismét kenünk a marcipánkrémből és trüffelkrémből. Tudom, hogy soknak tűnhet, de akár van benne marcipánkrém, akár nincs, mindehhez még kiválóan passzolhat némi durvára tört dió is, amivel a csokikrémet szórhatjuk meg. Ez egy igazi ízorgia lesz a szánkban! :)) Végén vagy burkolva díszítjük, vagy körbekenjük a maradék csokikrémmel és tört dióval/ kandírozott naranccsal díszíthetjük.

 

 

Lilahagymás pogácsa tarjakrémmel

June 27, 2014, 7:24 am

≫ Next: Málnakrémes csokitorta karamellizált pekándióval

≪ Previous: Narancsos csokoládétorta

$

0

0

 

Következzen egy kis sós kitekintés, de olyan, ami után mind a 20 ujjatokat megnyaljátok! Már ha elkészítitek persze. ;)

 

Jómagam szeretem a pogácsát, de csak frissen a sütőből. Tudom, hogy van millió fajta, de az általános tapasztalat az, hogy akár már fél óra múlva, de másnapra tuti kiszárad és akkor már nem vagyok túl lelkes a fogyasztásukat illetően.

Ám ez a recept zseniális, a lilahagyma, vagy akár medvehagyma, mert ezt is lehet variálni, biztosítja, hogy másnap is kellemes falat legyen. Mellesleg nem is szárad úgy ki, ami az alábbi hozzávalók alapján nem is csoda.

 

 

 

 

Lilahagymás pogácsa:

 

Hozzávalók:

50 dkg liszt

50 dkg vaj

50 dkg túró

1,5 e.k. só (persze csak óvatosan, mert nem minden só egyformán sós)

1 nagyobb fej lilahagyma apróra vágva

 

Ez elég sok apró pogi, szóval lehet egyből felezni az adagot.

 

Egy fémtálban elkeverjük a lisztet és a sót, belemorzsoljuk a vajat, hozzáadjuk a túrót és a felaprított lilahagymát. Alaposan összedolgozzuk, majd a tálból kivéve lisztezett felületen még tovább gyúrjuk, hogy jól összeálljon. Utána ujjnyi vastag téglalap formára nyújtjuk és hajtogatjuk. Én dupla hajtással szoktam csinálni, azaz jobbról és balról 1/3-ot ráhajtok a középső sávra, majd még félbe hajtom egyszer. Folpackba csomagolva legalább két órán át pihentetjük a hűtőben.

 

 

Ismét ujjnyi vastagra kinyújtjuk, kiszaggatjuk, és egész tojással lekenjük. Én kis átmérőjű karikával szoktam szaggatni, mert ahogy feljön szép magasra (még széltében kicsit összemegy) pont egyfalatnyi kis pogácsák lesznek. 200°C-ra előmelegített sütőben megsütjük (kb. 15 perc alatt).

 

Párszor előfordult már, hogy nem emelkedett meg, vagy mert nem gyúrtam alaposan meg, vagy mert a liszt nem volt alkalmas. De semmi vész, a megoldás, hogy nem pogácsának nevezitek, hanem elegánsan csak "Lilahagymás túrós tallérkának"... így is pikk-pakk ki fog ürülni a tál. ;)

 

Tarjakrém:

Nagyon egyszerű és nagyon finom kenhető szendvicskrém. A fenti pogácsákkal igazán ízletes

vendégváró falatkákat alkot. Ám ettük már meleg szendvicsen is és úgy is remek volt.

 

Kell hozzá füstölt főtt tarja és vajkrém. A tarja kb. 40 dkg, a vajkrémből kell 2 doboz, bár ízlés szerint nem muszáj mindet hozzákeverni. Ajánlom a Nádudvari zöldfűszeres vajkrémet, ami nagyon finom.

 

 

A tarját alaposan ledaráljuk, gyakorlatilag pépesítjük, majd összekeverjük a vajkrémmel.

 

 

Semmilyen fűszer nem kell bele, mert a hús önmagában is sós, a vajkrém pedig zöldfűszeres. Tehát ennyi, azt hiszem hogy ennél egyszerűbb recept sosem lesz a blogon. ;) /Köszönet érte Áginak, aki évekkel ezelőtt mutatta be nekünk ezt a kiváló receptet./

 

 

Málnakrémes csokitorta karamellizált pekándióval

July 3, 2014, 4:36 am

≫ Next: Rumos-diós tiramisu

≪ Previous: Lilahagymás pogácsa tarjakrémmel

$

0

0

Nagyjából fél évvel ezelőtt született meg a gondolat, hogy Édesanyám születésnapjára idén egy Szurikáta tortát fogok készíteni, mert nagyon szereti őket. Tényleg aranyos állatok. Mókás, ahogy ülnek vagy ágaskodva kukkolnak.

 

Letöltöttem jó néhány képet róluk, bevetettem minden türelmemet és képességemet, hogy élethű kis szurikátát faragjak és fessek a tortából. Nos, ha ahhoz a skicchez mérem, amit a fali táblámra tűztem a torta részleteivel, egyenesen királyságos lett! Ha a fényképekhez, akkor azt hiszem, élnék azzal a lehetőséggel, hogy aminek az ábrázolása eltér a valóságostól, az a művészi ábrázolás. :) Ahogy a figuráim is, úgy a Szurikátám is vaskos darab lett. De sebaj, több benne a torta.

 

Na és hogy milyen torta? Málnakrémmel töltött és karamellizált pekándióval megszórt zamatos csokitorta. Minthogy ismét családon belül ünnepeltünk, megragadtam a lehetőséget, hogy új receptet teszteljek. Azaz recepteket, mitöbb azok keresztezését! Megint nem bírtam magammal, és 2 csokis receptet vegyítettem.

 

Íme a 2 alap:

Jucitól a Brutális narancsos csokitorta:

http://fromjuci.blogspot.hu/2013/10/brutalis-narancsos-etcsokolades-torta.html

& NoSaltyról, egy másik Jucitól:

http://www.nosalty.hu/recept/kefires-kakaos-kocka

 

és, amit alkottam belőlük, legyen mondjuk:

 

Brutális, kefíres csokitorta

Hozzávalók:

20 dkg vaj

15 dkg étcsoki (40%-os is jó már)

5 dkg cukrozatlan, jó minőségű kakaópor

25 dkg porcukor

4 tojás (L méret)

1 dl tej

1 dl olaj

1 pohár kefír (175g)

35 dkg liszt

2 tk. sütőpor

2 tk. szódabikarbóna

 

Vízgőz felett összeolvasztjuk a csokit, a vajat és a kakaóport. A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját alaposan kihabosítjuk a porcukorral. Ha szép egynemű lett a csokis keverékünk, akkor hozzáöntjük a sárga részhez és elkeverjük. Utána hozzáadjuk a tejet, az olajat és a kefírt, jól elkeverjük. Közben a tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd óvatosan belekeverjük a csokis részbe. A hozzávalók miatt itt biztosan nem marad olyan könnyű habos a piskóta, mint az egyszerű változatban, de azért szerintem nem érdemes lespórolni a jó kis fehérjehabot! A száraz hozzávalókat egy tálba mérjük és szitán keresztül adjuk az előzőekhez. Ezt is óvatosan összeforgatjuk, míg egyneművé válik. A szokásos módon formába töltjük (kikent vagy kibélelt keretbe) és 180°C-ra előmelegített sütőben készre sütjük kb. 45-50 perc alatt, tűpróbával ellenőrizzük! Hagyjuk kihűlni, majd vágjuk 3 lapra. 

 

Ebből a mennyiségből - a forma miatt - én 2 db 16 cm átmérőjű karikát sütöttem, úgyhogy biztosan szép magas torta kihozható belőle akár 22-24 cm átmérőjű karikában is.

 

Málnakrém:

 

Ez a recept Anyukámtól származik. Nagyjából 1 hete látta a tv-ben, tetszett neki és azon nyomban le is diktálta nekem telefonban. Persze nem előre megfontolt szándékkal, hogy akkor ő ilyet kér, de ha már éppen aktuális volt, akkor naná, hogy igyekeztem a kedvére tenni. Ráadásul Anyósomék éppen megleptek minket fél kiló kisecseti málnával (saját termesztés), úgyhogy minden jel arra mutatott, hogy nekem ezt a receptet ki kell próbálnom.

Az angol 'curd'-ök után pedig már nem is jövök zavarba, noha ez is hőkezelt tojással készül... de most is sikerült elkerülnöm a málnás rántottát! :)

 

Hozzávalók:

 

2 egész tojás

2 ek. olvasztott vaj

2 ek. kristálycukor

1/2 kg málna

+ 1/2 l habtejszín (nem reklám, de a Lidl növényi habtejszín mennyei és sűrű, nagyon jó vele dolgozni)

 

Az egészet egy lábosba tesszük (a tejszín kivételével), nem hátrány ha dupla aljú! Lassan, közepes lángon összefőzzük, egyet rottyanjon. Utána botturmix segítségével még pépesítjük, hogy a következő fázisban, amikor leszűrjük, minél több finom gyümölcs csorogjon át. Üvegbe töltve egy éjszakát pihentetjük a hűtőben.

Másnap felverjük a tejszínt és óvatosan összevegyítjük az elkészített gyümölcspürével. Nagyon könnyű, de masszív krém lesz belőle, mert a málna bizony úgy összerántja a tejszínt, akár csak a citrom. :)

 

Kiegészítőül, csak mert Anyukám a pekándióért is rajong, az ízeket fokozni pedig érdemes, készítettem még egy kis karamellizált pekándió töretet is. Ez nagyon egyszerű, csak ne égessük el a cukrot. Vízzel átöblített dupla aljú edényben 2 ek. kristálycukrot megolvasztunk, beleszórjuk a durvára zúzott pekándiót (kb. 2 maroknyit), átforgatjuk. Én adtam hozzá kb. 1 ek. vajat is. Utána kiöntöttem és lenyomkodtam egy zsírpapírra, de óvatosan ám, mert az olvasztott cukor nagyon éget, úgyhogy fa- vagy inkább szilikonkanállal műveljük ezt. Kihűlés után összetördeltem és dobozban a hűtőben tároltam.

 

A tortát úgy állítottam össze, hogy egy piskótalapra ment málnakrém, aztán a karamellizált pekándió töret, a következőre kisecseti málnalekvár és málnakrém, aztán elölről. A szurikáta fejéhez összegyúrtam a lefaragott piskótát némi lekvárral és puha vajjal. A többit a képek elmondják. :)

 

 

Végül kislánnyá változott, mert a kis duci egyre inkább terebélyesedett, minek következtében töpörödött és így kibukkant a középső famerevítője... :-/ De a gyakorlat már megedzett, úgyhogy seperc alatt akadt mentőötletem. ;)

 

 

Rumos-diós tiramisu

July 16, 2014, 9:14 am

≫ Next: Citromos-mákos torta

≪ Previous: Málnakrémes csokitorta karamellizált pekándióval

$

0

0

Noha a héten is még kőkeményen zajlik a pihenés, azért immáron egy jól ismert konyhában nem bírok ellenállni egy kis sütögetésnek. Ebben mondjuk volt némi túlzás, tekintve hogy a címben szereplő ínycsiklandó olasz sütemény még mutatóba sem kerül a sütő közelébe se. Éppen ezért gyors és könnyű elkészíteni, az íze pedig mennyei és igen kiadós.

Nyilván rengetegen ismeritek, pláne, hogy az egyik legfőbb hozzávalójának dobozán is található egy remek recept. Lényegében nem is nagyon tértem el tőle, no de persze azért nem is követtem pontosan, hisz akkor nem én lennék. Különösen, hogy kiötlöttem, hogy ha már egy éve áll itt egy zacskó dió a majdnem kerti diófáról – töretlenül :( -, akkor éppen itt az ideje, hogy használjam is.
Hozzávalók:
25 dkg mascarpone
2 dl habtejszín
2 tojás
2 adag kávé
1 dl tej
rum
porcukor
2 zacskó bourbon vaníliás cukor
1 zacskó babapiskóta
3 marék dió
 

Szóval pikk-pakk lefőztem 2 adag kávét, tettem bele egy kávéskanál cukrot, kb. 1 dl tejet és 2-3 evőkanál rumot. Hagytam kihűlni. Közben a 2 tojást szétválasztottam, a sárgájákat bourbon vaníliás cukorral és egy kis kanál porcukorral kihabosítottam. Hozzáadtam a mascarponét és tovább vertem habverővel, míg viszonylag kemény habbá vált, végül beízesítettem még 2 kk. rummal. A habtejszínt külön edényben vertem habbá és óvatosan forgattam össze a mascarponés habbal. A diót klopfoló segítségével durvára törtem. A babapiskótákat a kávéba merítettem, egyesével 2-3 másodpercig, hogy átitatódjanak, de mégse ázzanak el teljesen. Egy magasabb szélű tálban, sorba egymás mellé pakoltam őket, rákentem a krém felét, meghintettem a tört a dióval és szitán át leszórtam cukrozatlan kakaóporral. Ha a tálunk engedi, akkor ebből a mennyiségből ideálisan pont 2 szintes tiramisu jön ki. Tehát az előző rétegezést megismételjük. Óvatosan letakarjuk a tálat és hűtőbe tesszük. Pár órán át hagyjuk pihenni, utána már bátran fogyaszthatjuk, de igazából egy éjszaka tesz igazán jót neki, hogy alaposabban összeérjenek az ízek. A nyers tojássárgája miatt persze túl sokáig nem tárolható, szóval lehetőleg legyen elég érdeklődő, hogy másnap biztosan elfogyjon a finomság. Mindjárt megyek is vele szomszédolni. ;)

Halkan megjegyzem, hogy eredetileg Amaretto likőr - egy kiváló marcipán illatú mandulalikőr- kellene hozzá, amiből talán még néhány csepp akad is otthon. Nagyjából 7 éve vettem egy üveggel, kifejezetten a tiramisu kedvéért. Ez idő alatt sikerült is kb. négyszer elkészítenem ezt a nem éppen bonyolult nyalánkságot, úgyhogy csodás befektetés volt, ugyanis a likőr 95%-a gyakorlatilag elpárolgott. :-/ Ha bárki szert tud tenni kis üveges verzióra, amilyet én még nem láttam, vagy éppen biztosított az Amaretto egyéb felhasználása/ elfogyasztása, akkor vegye meg bátran. Egyéb esetben viszont jó szívvel ajánlom a rumot, mert bár az kissé "póriasabb"és több édességből is megszoktuk az ízét, de mindenképpen jobban megéri és vele is nagyon finom lesz az édesség… a dióhoz pedig kifejezetten jól illik, bár az szintén nem része az eredeti receptnek. Ahogy a mascarponét sem feltétlenül tejszínhabbal lazítják, hanem a tojásfehérjékből vert habbal keverik össze óvatosan. Mint minden népszerű süteménynek, ennek is van számos változata, ami nem baj. A lényeg, hogy finom legyen! ;)

Citromos-mákos torta

July 19, 2014, 1:38 am

≫ Next: Sam, a tűzoltó és Buffalo torták

≪ Previous: Rumos-diós tiramisu

$

0

0

 

Továbbra is a szabadság adta szabadságommal sütkérezek, így aztán egy újabb íz kombinációt teszteltem. Mégpedig a mák és citrom párosát. Nem vagyok egy nagy mák rajongó, bár alkalmanként egy kis mákos pitty-putty, mákos tészta, vagy Karácsony idején néhány szelet bejgli lecsúszik. Különböző sütemények formájában nem idegen a magyar cukrászattól sem, de tortaként elkészítve én csak mostanában találkoztam vele.
Tekintve, hogy még mindig nem a saját, jól megszokott konyhácskámban tevékenykedek, így ha kissé körülményesebben is, de mindenképpen eljött az ideje, hogy a heti 2. édességünket elkészítsem. Persze nem azért, mert nem bírjuk ki süti nélkül, hanem mert kell az anyag a blogra! ;)

Mivel a lemon curd már nagyon megy, ezért természetesen ő nyerte el a lehetőséget, hogy valamilyen mákos piskótával remélhetőleg remek párost alkosson. Ki is néztem egy receptet (Lemon Poppy-seed Bread), összekotyvasztottam és éppen most ért ide a sütő felől a csodás illata… hmmm! :) Jónak ígérkezik!

Mire a bejegyzést közzé teszem, addigra már túl leszünk a kóstoláson is persze, ám egyelőre az illatokkal és a kivételesen jól sikerült citromkrémmel előlegezem meg magamnak a sikert. Bár, ha sokat klimpírozok itt, még a végén odaég a sütim! Apropó, képzeljétek, egyúttal tesztelem a régi hagyományos zománcozott tésztaszűrőt is, mint félgömb sütőformát. Hááát… nem valami könnyű kibélelni és a piskóta jelenlegi állapotát elnézve, nem is lesz tökéletes a formája. :-/ Van, aki mértani pontosságú gömbtortát bír ezzel sütni pl. focilabdának… lehet, hogy ki kell majd faggatnom további praktikákról. Vagy a krémre bízni az egyenetlenségek eltüntetését, utólag úgy tűnik, hogy ez is elegendő lehet.

Na, de térjünk vissza a mákos piskótára, következzen a recept.
Hozzávalók:

19,5 dkg liszt
1 tk. sütőpor
¼ tk. só
1 ek. reszelt citromhéj
2 ½ ek. mák
17 dkg sótlan vaj
15 dkg porcukor
3 nagy tojás
1 tk. vanília kivonat / én 1 csomag Bourbon vaníliás cukorral helyettesítettem
60 ml tej

A sütőt 180 °C-ra előmelegítjük.
Az átszitált lisztet, a sütőport, a sót, a reszelt citromhéjat és a mákot egy tálban összekeverjük.
A szobahőmérsékletű vajat egy keverőtálban 1-2 perc alatt habosra verjük, majd hozzáadjuk a porcukrot és további 2-3 percig keverjük (elektromos habverővel). Utána, egyesével és mindig alaposan elkeverve adagoljuk a tésztához a szintén szobahőmérsékletű tojásokat. Ha mindhárom tojás benne van és szépen elegyítettük a masszát, akkor jöhet bele a lisztes keverék 3 részletben, melyek között 2 részletben hozzáöntjük a tejet is, azaz liszt-tej-liszt-tej-liszt elosztásban.
Kibélelt vagy kivajazott/lisztezett formába öntjük a tésztát és 50-60 perc alatt készre sütjük.
Ez a mennyiség betöltve 10-12 szeletes tortának felel meg.

Közben elkészítjük az angol citromkrémet is (lemon curd), amit kihűlés után majd tejszínhabbal lazítva használunk fel. A legbiztosabb, ha egy éjszakát hagyjuk pihentetni, mielőtt vegyítjük a tejszínhabbal. 

Sajnos már nem kaptam friss erdei gyümölcsöket, pedig némi málna, áfonya, szeder és ribizli nagyon csinos díszítőelemei lettek volna a tortának, de az ízek által tökéletesen megfelel a citrom és az ici-pici mák díszítés is. A teszt miatt ez most csak krémesen nyerte el végső formáját, ám burkolt tortaként is minden bizonnyal megállná a helyét.

Mivel ízre mennyei, egyértelműen átment a teszten, hivatalosan is bekerül a repertoáromba. Csak ajánlani tudom Mindenkinek! :)

---

Sam, a tűzoltó és Buffalo torták

July 29, 2014, 7:14 am

≫ Next: Durva brownie pille könnyű eperhabbal

≪ Previous: Citromos-mákos torta

$

0

0

Az elmúlt hétvégére egy 3 és egy 30 éves szülinapra készítettem tortákat.
(Fotók a tovább gomb után)

 

Az ifjú kis hercegnek egy Sam, a tűzoltó torta volt a kívánsága. Anyukájával egyeztetve csokis piskótát és egy ízletes narancsos-citromos túrókrémet választottunk, mert ezeket igazán szereti az ünnepelt.

 

 

 

A felnőtt torta esetében pedig a jól bevált trüffel tortát bolondítottam meg egy kis naranccsal illetve a "cipellőt" egy kis marcipánnal. Nos, ami a cipellőt illeti... Buffalo. Én nem hordtam... viszont a kérés ez volt, úgyhogy igyekeztem minden lelkesedésemet beletenni és felismerhető formába önteni az ünnepelt által fiatalabban hordott surranót. Ám sajnos ez kevésnek bizonyult, mert utólag azért észrevettem, hogy erősen kereszteztem egy ortopéd gyógycipővel. A talpát feljebb kellett volna tenni, hisz pont ez a lényeg. >:( Ejjj!!!

Azért remélem, hogy így is felismerhető volt, gondolom az a pár embléma segített! ;) Ja és végre használhattam az ehető fekete csillámporomat!!! Na, ettől nagyon lelkes voltam! :))

 

 

 

 

 

Durva brownie pille könnyű eperhabbal

August 1, 2014, 2:33 am

≫ Next: Egy csillogós hét tortái, no meg egy kis meglepetés...

≪ Previous: Sam, a tűzoltó és Buffalo torták

$

0

0

Ismét ráérős voltam a héten, úgyhogy teszteltem. Bár már volt egy nagyon jó brownie receptem, valahogy mégsem voltam tökéletesen elégedett vele. Az interneten látott képek alapján az igazi brownie tömör, kissé nedves, olyan, hogy már a képbe beleharapnál! Ehhez képest, amit sütni szoktam időnként, az inkább valahol az igazi brownie és egy egyszerű kakaós piskóta között van. Kétségtelenül finom, de ennél ütősebbet akartam. Olyat, ami hasonlóan hat rám, mint mikor hosszú idő után egy kanál nutellát tolok a számba... nem részletezném, de az biztos, hogy az ízlelőbimbóim durván extázisba kerülnek. :)

 

Mivel a pinteresten is jó kis külföldi tortásokat követek, így nem volt nehéz gyorsan egy igazi angol receptbe botlani. Hozzáteszem, hogy az angol konyha nagyon-nagyon távol áll tőlem, de az édességek terén van mit eltanulni tőlük.

 

 

Mielőtt bárki szívbajt kap a cukor mennyiségtől... igen, nagyon durva, de legalább egyszer meg kell sütni, nem fogod megbánni! Kivéve ha egyedül fogyasztod el az egészet. Akkor azért súlyos lelkiismeret furdalásra lehet számítani.

 

 

No, de térjünk rá végre erre a mennyei készítményre.

 

 

Hozzávalók:

18 dkg liszt

1 tk. só

2 ek. keserű kakaópor

30 dkg étcsoki (ajánlom az ALDI 400g-os piros csomagolású csokiját, finom és olcsó)

22 dkg vaj

1 tk. instant kávé

30 dkg kristálycukor

10 dkg barna- vagy nádcukor

5 tojás (szobahőmérsékletű)

2 tk. vanília kivonat*

 

A sütőt 175°C-ra előmelegítjük.

A sót, a lisztet és a kakaót kimérjük egy tálba és elkeverjük.

A csokit, a vajat és az instant kávét vízgőz felett összeolvasztjuk. A víz ne forrjon, csak gyöngyözzön az edény alatt. Ha szépen elolvadt minden, kapcsoljuk le a tűzhelyet, de hagyjuk ott és tegyük bele a cukrot. Keverjük el alaposan, amíg egyneműsödik. Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni.

Utána hozzáadjuk az 5 tojást két részletben, először 3-at, jól elkeverjük, majd a maradék 2-t. Mehet bele a vanília is, és alaposan elkeverjük. Ilyenkor a kristálycukor még ropog, de mire megsül, addigra már beleolvad, szinte karamellizálódik.

Fontos, hogy ne keverjük túl a tésztát, hiszen ezúttal pont nem az a cél, hogy habos piskótát süssünk. Tehát végig dolgozhatunk egy spatulával, nincs szükség habverőre.

A végén beleszitáljuk a lisztet, ezt is jól elkeverjük. Majd a masszát a kibélelt, vagy kivajazott-lisztezett, avagy szilikonformába öntjük és betesszük a sütőbe. Az eredeti recept szerint 30 perc a sütési idő, ugyanis a brownie második fontos momentuma, hogy ne süssük teljesen szárazra a tésztát. Ha fogpiszkálót beleszúrunk és még vékonyan rátapad a massza, az jó. Én ezt a mennyiséget egy 22 cm-es karikában sütöttem, ehhez azért inkább 45 perc kellett, de még úgyis enyhén nedves maradt a belseje. Utána persze hagyni kell kihűlni. Fog még dermedni, amitől masszív, sűrű állagú lesz és isteni finom. Kicsit olyan, mikor a csokivulkánt túlsütöttem. Ahol kevés a liszt, de sok a csoki, a cukor és a vaj, ott erre az állagra lehet számítani.

 

*Vanília kivonat házilag: vegyél egy 2dl-es vodkát és dugdoss bele 3-4 felhasított vaníliarudat. Pár nap alatt már egy sötét barna, illatában vaníliás, nem vodkás kivonatot fogsz kapni. Ezt fokozhatod úgy a továbbiakban, hogy a sütés közben felhasznált, már kikapart vaníliarudakat is hozzáteszed. No és persze, ha fogy a nedű, fel kell tölteni vodkával. :)

 

Nem csak egy újabb brownie tesztelését vettem a fejembe, hanem a lemon- és orange curd, valamint a málnakrém sikere után az eperrel is valami hasonló, jól működő krémet szerettem volna alkotni. Most mirelit eperről beszélek, mert persze ha szezon van, akkor pl. egy epres túrótortához nem is kell más, mint igazi eper. Ám szezonon kívül is kell jó megoldás, de a mirelit eper felengedés után elég szánalmasan fest, és mintha az íze sem lenne olyan átütő. Szóval kipróbáltam milyen is főzve. Nyilván nem én találtam fel a spanyol viaszt, de mivel mostanában fedezem fel az effajta főzött gyümölcskrémek mesés ízvilágát, ujjongok örömömben! :) Pille könnyű, de zamatos kis eperkrém lett a végeredmény.

 

Na szóval, ami ehhez szükségeltetik:

50 dkg eper

20 dkg cukor

8 lapzselatin (bár én most csak 6-tal készítettem, a 8 is elfér bele)

5 dl habtejszín (nekem a Lidl Starmilk Topping Cream nagyon bevált)

 

A zselatinlapokat 10 percre vízbe áztatjuk. A mirelit eprünket egy lábosban, közepes lángon felolvasztjuk (fedő alatt gyorsabb és energiatakarékosabb :). Hozzáadjuk a cukrot, elkeverjük és átrottyantjuk. Utána leturmixoljuk, visszatesszük a tűzhelyre, hogy langyos maradjon és feloldjuk benne a kinyomkodott zselatinlapokat. Ezután hagyjuk kihűlni, néhány órát pihentetjük a hűtőben is.

Aztán felverjük a tejszínt és óvatosan elkeverjük benne az epersűrítményt. Szerencsére ez is összerántja kissé a tejszínt, szóval nem kell félni, hogy elfolyik.

 

Ezekből az adagokból akár két, vékonyabb desszerttortát is készíthetünk, ugyanis a brownie-t két lapra vághatjuk, míg az eperhab is annyi, hogy bőven meg lehet vele pakolni mindkét lapot. Én most nem akartam ennyi helyet foglalni a hűtőben, úgyhogy egybe ment. Noha nekem így, vastagon is tökéletes volt, "egyesek" megjegyezték, hogy túl vastag és körülményes egy falatot összeállítani úgy, hogy mindenből jusson... Ámátőr! ;)  Szintezni nem ajánlott, mert a felső lap browniet nem tudnánk úgy átvágni, hogy ne nyomja ki alóla az eperhabot.

A karikába visszatesszük a browniet, rákenjük az eperhabot és betesszük 1-2 órára a hűtőbe. Tálalás előtt egy éles kést forró vízbe mártunk és körbe húzzuk a karika belső oldala mentén minél jobban a karikához nyomva, hogy szép legyen a torta külső pereme. Ha nem sikerül tökéletesre, akkor némi díszítéssel, pl. pekándióval eltakarhatjuk a problémásabb részeket, amúgy pedig mindenki ízlése szerint díszítheti. :)

 

 

Próbáljátok ki, mert nagyon durván finom!!!

 

 

Egy csillogós hét tortái, no meg egy kis meglepetés...

August 13, 2014, 8:55 am

≫ Next: Egy újabb esküvő...

≪ Previous: Durva brownie pille könnyű eperhabbal

$

0

0

Időnként előfordul, hogy valamely motívumában hasonló torták kerülnek terítékre egy azon héten. Ilyen volt pl. a vámpíros hét, vagy a múlt heti esküvői és szülinapi torták, melyek közös pontja volt a csillogás. Szállt is ám csillámfelhő, amikor nagyüzemben használtam a szépséges gyöngyház csillámporomat a 200 levélkéhez és a nem tudom hány darab pillangóhoz, a tortáról már nem is beszélve.

 

Bár ennél több közös nem mondható el a róluk, hiszen az ifjú pár egyszerű, pasztell tortát képzelt el és ehhez illőnek találtuk a meghívójuk színvilágát, a levélkés-ágas mintázattal, és persze a gyönyörű, ám szolid csillogást, amit a meghívó papírja varázsolt elénk.

 

A szülinapi torta lényege ugyanakkor az volt, hogy ragadjuk meg az ünnepelt vidám, bohókás természetét, úgyhogy az elegáns mintákat felejtsem el, hiába a kerek szám, és legyenek lepkék, sokan, színesek és csillogjanak! :) Még tán a hippiket is emlegettük, a színvilágot tekintve, vagy talán szivárványt? Mindenesetre ezek után biztosan megértitek, hogy miért is lett ilyen, amilyen.Mondjuk nem esett nehezemre átérezni ezt a bohókás dolgot... ;)

Nagy boldogsággal töltött el, hogy alig, hogy posztoltam a képet a blog FB oldalán, máris írt az ünnepelt, hogy mennyire nagyon tetszett neki és még finom is! Éppen akkor ették.  :)

Hát, ami azt illeti nem is rossz párosítás a csokis piskóta málnahabbal.

 

Elárulom, hogy a maradék málnakrémet hozzácsaptam egy kis gluténmentes browniehoz, hogy mégse üres kézzel érkezzem a barátnőmhöz a hétvégére. Ugyanis a férjem és barátai legénybúcsút tartottak, így külön irányba indultunk. Viszont megesett a szívem rajtuk is, úgyhogy a brownie felét elküldtem... gondolom tartott is vagy 28 másodpercig, míg eltüntették az adagot. De volt rajta egy ici-pici-cici meglepi az ünnepeltnek, elvégre mégis csak legénybúcsú volt. ;)

Térjünk vissza az esküvői tortához. Szerettem nagyon, különösen mert maga a meghívó közel állt az ízlésemhez,  hisz majdnem ez volt anno a mi befutónk is. Imádom a pasztell színeket, az elején kicsit féltem ugyan, hogy eltalálom-e az árnyalatokat, de azt hiszem sikerült. A csillámfénynek egyetlen hátránya van, hogy nem látszik minden szögből a csillogás, mégis remélem, hogy az esküvő helyszínén és fényeiben a többség felfedezte, hogy a tortát a meghívó ihlette. Hű, már annyit beszélek erről, de fontosnak tartom, legalábbis én úgy szeretem, ha az esküvő egyes elemei kötődnek egymáshoz. Egy tortába bele lehet vinni a dekoráció színeit, anyagát, a menyasszonyi ruha mintázatát, fazonját, a virágokat, vagy akár egy jellegzetesebb meghívót, ahogy ezúttal tettük.

 

És az ízek. Az alsó szint trüffel volt, amit megbolondítottam egy kis házi málna-ribizli lekvárral. Ezzel kentem meg a csokis piskótát, amit aztán nem szégyelltem jól megpakolni a trüffelkrémmel. A második emelet egy lemon curd és túrókrém házasításával létrejött citromos túrótorta volt, míg a felső szinten a csokis piskóta találkozott egy orange curdből kikevert tejszínes, lágy narancskrémmel és kandírozott narancsdarabkákkal. 

 

3 emelet, ráadásul szép magasra is sikeredtek... ezt nem lehet csak úgy simán egymásra pakolni, hisz túl kell élnie a szállítást is, no meg idővel sem süllyedhetnek egymásba. Ezért a középső és felső szintet is torta alátétre helyeztem, hogy a vékony kartonlapot már egészen biztosan megtartsa az alatta lévő szintbe szurkált 5-5 merevítő. Legalulra fa merevítőket vágtam méretre, feljebb már elegendőnek tartottam a szívószálat is.

Így helyeztem egymásra a szinteket és csak ezután következett a díszítés, a szalag és a levélkék. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzám, mert nem 35 fokban kellett csinálnom, ami nem is miattam volt érdekes, hanem a torta így jobban bírta a strapát. Persze kellő vastagságú burkolattal egész rendesen viselkedik. Azt nem szabad lespórolni, mert a tartásához, az eltarthatóságához is hozzájárul, nem beszélve a sima, egyenletes felületről, hisz így képes elfedni a torta kisebb egyenetlenségeit.

És íme, a végeredmény, közelebbről, hogy a csillogást is meg tudjam mutatni és távolabbról teljes pompájában:

Egy újabb esküvő...

August 22, 2014, 1:02 am

≫ Next: Érzelmek kavalkádja a konyhában, avagy egy új kísérlet részletei

≪ Previous: Egy csillogós hét tortái, no meg egy kis meglepetés...

$

0

0

... lesz holnap. Kicsit előre szaladunk, mivel a menyasszony már úgyis látott képeket a kotnyeles férjemnek köszönhetően. ;)

 

Szóval frissiben osztom meg Veletek legújabb munkámat, egy 3 emeletes, ezúttal legalább 80 szeletes tortát. Hatalmas és iszonyat nehéz lett! :) 

 

Küllemében az esküvőre jellemző több motívum is megjelenik. A meghívón található tandem biciklis pár, mivel a bringázás kiemelten jellemző az ifjú párra.  A menyasszony ruhájára utaló csipkedíszítés, valamint a lila szín, ami a virágcsokorral és a koszorúslány ruhával kapcsolja össze a tortát.

 

Belülről az alábbi ízekre esett a választás:

alsó szint trüffeltorta, középen erdei gyümölcsös túrótorta, felül pedig nagyon-nagyon diós torta található.

 

Mivel múltkor pont a csoki maradt le, most ezt fotóztam. Betöltve és ganache-val körbe kenve, háttérben a csoda szerszámommal, ami segít az élek kialakításában.

 

 

 

További részletek: virágok és csipkék

 

 

 

 

 

 

És teljes valójában:

 

Mivel messzire utazik a torta ma délután, igyekeztem annyira masszívan összeépíteni, hogy még véletlenül se induljanak külön útra az egyes szintek. A középső és felső szint is külön alátéteken van, a közepükön átszúrtam fa pálcákat. Az alsó és középső szintekbe merevítő peckeket szúrtam, hogy biztosan tartsák a felettük lévő szinteket, nehogy egymásba süllyedjenek a súlyuknál fogva. Amikor egymásra helyeztem a szinteket, egy kis krémmel még rásegítettem az összetapadásra. A díszítő csipkeszalagokat csak ezután helyeztem rá, úgyhogy ez is hozzájárul ahhoz, hogy ragaszkodjanak egymáshoz az emeletek. Mondjuk felszeletelni így kisebb kihívás lesz, de megoldható. Alá kell vágni, külön leemelni a szinteket és már választhatnak is a vendégek, hogy melyikből kérnek. :)

 

Remélem, hogy mindenki elégedett lesz! Jó étvágyat!

 

Továbbá napfényes szép napot és sok boldogságot!

 

 

Érzelmek kavalkádja a konyhában, avagy egy új kísérlet részletei

September 5, 2014, 11:39 pm

≫ Next: Egy visszafogott lánybúcsús torta cukormentesen*

≪ Previous: Egy újabb esküvő...

$

0

0

 

Volt már olyan Veletek, hogy valamire nagyon készültetek, lelkesen terveztetek, teljes erőbedobással belevágtatok... aztán semmi nem akart sikerülni... jöttek a nehézségek, egyik a másik után... de kitartottál, nem vesztettél a lelkesedésedből, újra nekifutottál... és még így is alig bírt összejönni? Na, ez történt velem hétfőn. 

Emlékeztek, hogy milyen idő volt? Dörgésre ébredtünk, egész nap be volt borulva volt és zuhogott. Én viszont "a Nap gyermeke" vagyok, és hacsak nem gubózhatok be a kanapéra egy jó film elé ilyen időben, akkor bizony nem tudom nagyra értékelni az egész napos eső hangulatát.

 

Na, de kezdjük az elején. Van nekem egy nagyon kedves barátnőm, több is persze, de csak egy ünnepelte közülük most a születésnapját. Lévén, hogy egy igen kerek évszámhoz ért, e jeles nap alkalmából egy személyre szabott, extra tortát álmodtam meg neki. Bár minden tortára felkészülök, átgondolom, képeket és 'tutorialokat' keresek hozzájuk a neten, de most különösen készültem, hiszen kissé elrugaszkodva a megszokottól, ezúttal egy csokoládé csodát, egy különleges kreációt szerettem volna alkotni. Semmi fondant, semmi figura, hanem klasszikus csokiburkolat, mintás csokidíszek...

 

Tudni kell, hogy az ünnepelt barátosném, nevein nevezve: Bogi, Bogár, Bogato, nem mellesleg a Bombolone névadója, szóval annak idején együtt álmodoztunk egy olyan kis cukrászüzemről, ahol én a tortáimat alkothatom, ő pedig mennyei bonbonokkal kézműveskedik. Ami késik, nem múlik! ;) E mámorunkban néhány évvel ezelőtt az ő ötlete nyomán vettünk részt Bobojkánál egy bonbon-készítő tanfolyamon, ami számomra mérföldkő volt. Erről már írtam korábban is, hiszen itt ismertem meg olyan különleges ízesítéseket, mint a kardamomos fehércsoki, a szerencsendiós vagy éppen levendulás étcsoki, mindezek ganache formájában töltelékként elkészítve. Innen már csak egy ugrás volt, hogy ezeket valahogy tortákba öntsem. Jártunk aztán együtt édesség fesztiválon is, ahol  tovább bővítette az íz-élményeimet, mert muszáj volt megkóstolnom vele a sós-karamellás bonbont, illetve a macaront. Így aztán ezeket akartam mind összegyúrni egy tortába, hiszen az ő kedvencei, amik pedig fontos változást hoztak az én tortás világomba is.

 

Így nézett volna ki eredetileg:

-Francia expressz csokis piskóta gluténmentes változatban

-Sós-karamellás csokikrém

-E kettő finomság összetöltve

-Csokoládé glazúrral leöntve

-Mintás csokilapokkal és formákkal,

-Kardamomos fehércsokis bonbonokkal és

-Levendulás csokikrémes macaronokkal díszítve

 

Na, ehhez képest lett:

-Trüffel csokis piskóta gluténmentesen (ez a kedvenc trüffelkrémemhez tartozó eredeti tészta a Nagy Csokoládé Könyvből)

-Kardamomos fehércsokikrém

-Bazsalikomos málnakrém

-Ezek rétegesen összetöltve

-Csokoládé glazúrral* leöntve

-Mintás csokidíszekkel

-Sós-karamellás bonbonokkal és

-ehető aranyporral ékesítve

Hogy mi történt közben? Az első baljós jel az volt, amikor reggel a vadiúj konyhagépemre nem bírtam felapplikálni a habverő fejet. Utána alig bírtam bekapcsolni a sütőt. Három év alatt harmadszorra megy tönkre az órája, ami nélkül viszont nem is működik, de új készüléket nem adnak, amíg tart a garancia... tehát évenként egyszer besülök vele, remek!  

Nem macaronnak látszó valami

Gondoltam, hogy kezdek a macaronokkal. Nem éppen egy egyszerű édesség, de nagy naivan azt gondoltam, hogy ha egyszer már sikerült, rögtön elsőre, akkor menni fog most is. Mintha soha nem hallottam volna még azt a mondást, hogy kezdőké a szerencse, hát pedig de! Olyan masszív lett a tésztája, akárhogy kevertem nem terült, tehát már sütés előtt láttam, hogy ebből nem lesz igazi francia sütike. Oké, baki 1, nem vész. Közben persze elkészítettem hozzá a levendulás csokikrémet, ami szintén nem lett tökéletes elsőre, de azt egy kis turbózással (tejszínben felforralt levendulavirágok leturmixolása és leszűrése) simán megoldottam. Gondoltam, hogy másnap, még lesz időm, újra nekiugrok a macaron tésztájának. Mindeközben bekevertem a piskótát, az szépen sült a sütőben, aminek nem mertem az időzítőjéhez nyúlni ugyebár. Közben egy új karamell recepttel próbálkoztam. Baki 2, üvegestül kuka. Gusztustalan egy darab lett, ahogy barnásan a folyékony és szilárdabb része szétvált. Oké, nem gond, akkor inkább csinálom úgy, ahogy szoktam. Ez siker. Tészta kész, hadd hűljön. Közben ebédszünet. A macaronos csalódottságomból összetápászkodva, teli pocakkal és egy nagy levegővétellel nekiálltam csokit olvasztani, temperálni és kapszulákat önteni az egyik szuper kis formámba. Leöntöttem továbbá a transzferfóliát, mintáztam, hengerre fektettem... úgy tűnt, hogy legalább ez siker. Később persze már láthatóvá vált, hogy a temperálás nem volt jó (kéne egy márványlap :-/ ), hiszen a csoki foltos lett, bár kitűnően szilárdult vissza szobahőmérsékleten. Ezek a foltok nem aggasztottak, mert a transzferfólia mintájától illetve a bonbonformába hintett ehető aranyportól úgysem lesz feltűnő. Na, nem mintha a transzferfólia mintája tökéletesen ráolvadt volna a csokira... kis

baki 2 és 1/2. Ám még hátra volt a bonbonok betöltése és a talpalás. Közben elkészítettem a bonbontölteléknek való kardamomos fehércsokit is. Miután a piskóta kihűlt, elérkezettnek láttam az időt, hogy összeállítsam magát a tortát. Nos, ez a piskóta bár sűrű és mennyei finom, nem igazán bírta el a szintén sűrű, masszív karamellás krémet. Óriás baki 3, amire aztán igazán nem számítottam, márpedig kenés közben eltört a torta!!! :'( Na itt, már a könnyem is kicsordult, mert eddig azért kitartottam, de ezzz...??? Hogy az a ...!!!  Azt hiszem ez volt az a pont, amikor hívtam a Balfékcukrász lelkisegély-szolgálatot, azaz a férjemet. Elpanaszoltam az egész napos bénázásomat, aztán megbeszéltük, hogy leülök szépen, újratervezem a dolgokat,  listát küldök és ő bevásárol hazafelé. Várakozás közben felkockáztam a széttört tortát és így süteményként, a férjem kollégái részesültek belőle másnap. Szerencsére ők örvendve fogadták. :)

 

Az új verzió szerint immáron a bonbonok nyerték el a sós-karamellás ízesítést, így harmadjára is nekiálltam karamellt főzni. Ez szerencsére sikerült, úgyhogy némi hűlés után, betöltöttem és letalpaltam a bonbonokat, majd imádkoztam, hogy könnyedén kipottyanjanak a formából. Szerencsére ez is sikerült. Juhééé!!! :)



Este fél7 tájékán bekotyvasztottam az új piskótát, az újragondolt tervnek megfelelően megfőztem a málnakrémet és nem győztük pucolni a kardamommagokat, hogy végre lenyomja a fehércsokit és érezni lehessen az ízét. Ezzel aztán végére is értem ennek a balszerencsés napnak. Torta még sehol, de reménykedtem, hogy lesz mit vinnem az ünnepi meglepi vacsira.

 

Kedd reggel már szebb, napsütéses időre ébredtünk. Első körben befejeztem a krémeket (a bazsalikom egy picit megszaladt) és összeállítottam a tortát. Dermesztés után leöntöttem a csokiglazúrral. Ez legalább elsőre sikerült, ugyanis közben túl voltam a második macaron próbán is, ahol megint csúfosan elbuktam. :( Ugyanúgy iszonyat kemény lett a tészta és halvány fogalmam sincs, hogy miért, mit csinálhattam máshogy régebben, amikor először csináltam.

 

Izgultam már amiatt is, hogy ez a krémkombó vajon a piskótával együtt finom lesz-e vagy mindenkinek torzulni fog esetleg az arca.

 

Végül azonban feltettem a tortára a csokidíszeket, a bonbonokat, némi ehető aranyport hintettem rá és egész pofás lett az eredmény. Ha egyből ez sikerült volna, ha egyből ilyennek tervezem, akkor még büszke és elégedett is lettem volna... de hát az érzelmi kavalkádban már ugye elvesztem. Arról nem is beszélve, hogy a sok karamell és ilyen-olyan csokikrém kóstolgatás miatt már szinte az ízeket sem éreztem.

 

 

 

A jó hír viszont, hogy az én drága barátnőmnek nagyon ízlett és tetszett, és hát ez volt a lényeg! Bár azért örömmel tölt el, hogy a többiek is jó ízűen falatoztak belőle. :)))

 

Utólagos +jó hír, hogy bár a macaronomnak köze nincs az igazihoz, olyan mintha kis marcipán tallérokat sütöttem volna. A levendulás krémmel csak azért is betöltött néhány darab viszont azt találta művelni, hogy elvesztette ragacsosságát és egész ehető kis falatkává vált. Mondjuk azért felejthető élmény, de legalább fogyasztható... valamilyen másik fantázianéven. ;)

 

És befejezésként, ha voltál olyan drága és kitartó olvasó, hogy eljutottál idáig, akkor következzen 2 recept, mivel ebből az egész nagy akcióból mindössze ezek voltak újdonságok.

 

Trüffel piskóta

Hozzávalók:
5 dkg csokoládé (sztem simán mehet bele 15 is ;)
10 dkg vaj
fél vaníliarúd kikapart belseje (vagy egy kupaknyi vanília kivonat)
késhegynyi só
5 tojássárgája
4 tojásfehérje (sztem nyugodtan mehet bele az 5. is)
11 dkg cukor
9 dkg liszt (ez esetben gluténmentes)

Elkészítés:
Vízfürdőben megolvasztjuk a csokoládét, hozzákeverjük a puha vajat, a vaníliát és a sót. Az egészet elektromos habverővel habosra keverjük. Egymás után hozzáadjuk a tojások sárgáját. A tojásfehérjét közben kenhető, de nem túl kemény habbá verjük a cukorral. Összevegyítjük a két masszát, majd óvatosan beleszitáljuk a lisztet. Eredetileg külön-külön 5 lapot sütünk a masszából, 24 cm-es méretben. Egyenként a 210°C-ra előmelegített sütőben 9 perc alatt sütjük készre. Én a szokásos módon kibélelt tortakarikába (kb 18 cm-s) öntöttem az egész tésztát és ahogy a piskótákat szoktam, 165-170°C körül 45-50 percig sütöttem. Tűpróbával azért ellenőrizzük, hogy valóban átsült-e.
 

 

Csokoládé glazúr (a recept Praliné Paradicsomból származik)
Hozzávalók:
130 ml habtejszín
20 g cukor
20 g akácméz ( én glükóz szirupra cseréltem)
125 g étcsokoládé 

A habtejszínt, a cukrot és a glükóz szirupot forrásig melegítjük, majd hozzáadjuk a felaprított étcsokoládét, és kézi habverővel egyneművé keverjük. Langyosra hűtjük, majd viszonylag gyorsan dolgozunk vele, ugyanis a hűtött tortán hamar elkezd dermedni. A tortát tehát egy rácsra helyezzük, majd a torta tetejére és körben a szélére öntjük a glazúrt, hogy minél jobban le tudjon folyni az oldalán. Egy kis spatulával, gyors mozdulatokkal belülről a széle felé elkenjük a glazúrt. Kenhetjük az oldalát is, hogy ne maradjon hézagos, ám a dermedés miatt itt már látszódhatnak a spatula nyomai. Ez nem baj, csak ha tükör sima borítást szeretnénk, akkor nagyon gyorsan kell dolgozni. Legközelebb én is jobban fogok igyekezni. :)